„Daimjó” változatai közötti eltérés

587 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
szankin kótai
(szankin kótai)
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan daimjók (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai daimjók (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama daimjók (外様大名) pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
A szankin kótai (参勤交代) törvénnyel a Tokugavák megszabták, hogy a daimjóknak minden második évet Edóban kell tölteniük. Ha a daimjó a hűbérbirtokán tartózkodott, családtagjait a fővárosba kellett küldenie maga helyett. Az állam ezzel az intézkedéssel növelte befolyását és felügyeletét a hadurak felett. Ezen felül nem építtethettek kastélyokat vagy hajókat és a katonaságukat is nagy mértékben korlátozták. Néhány daimjó ez és az ehhez hasonló törvények miatt Meidzsi császár uralma alatt a Tokugava sógunátus ellen küzdött.
 
[[1869]]-ben a daimjók és az császári udvari nemesek, a kugék a Meidzsi reformok értelmében egy új nemesi rétegben, a kadzokuban egyesültek. A han rendszert hatályon kívül helyezték és létrehozták a prefektúrákat. Ezzel az intézkedéssel a császár véget vetett a daimjók uralmának.