„Magyar nyelv” változatai közötti eltérés

Szókincsének jó része ősi ([[Uráli nyelvcsalád|uráli]], [[finnugor]], [[Ugor nyelvek|ugor]]) eredetű, de már az ősmagyar korban magába olvasztott iráni, alán, perzsa, valamint [[török nyelv|török]] szavakat. (A mai magyar szövegekben előforduló szavak 80-90%-a finnugor szavakra vezethető vissza.) Az ómagyar korban számos [[szláv]], [[latin nyelv|latin]] és [[német nyelv|német]] elemmel bővült; később (az ómagyar kor végén, [[Hunyadi Mátyás|Mátyás]] idején) [[francia nyelv|francia]] és [[olasz nyelv|olasz]] szavak is megjelentek. A középmagyar korban megerősödött a német nyelv hatása, az oszmán-török hatás azonban a hódoltság elnéptelenedése miatt kevésbé érvényesült. A XIX. és különösen a [[20. század|XX. században]] számos nemzetközi vándorszó került a magyar nyelvbe: az [[angol nyelv|angol]] mellett például francia és olasz szavak is.