„Vesta-szüzek” változatai közötti eltérés

{{korr}}

[[Kép:Vestal.JPG|thumb|200px]]

 

Eredetileg csak [[patricius]] leányok jöhettek számba, később [[plebejus]] eredetüek is, akik nem voltak idősbek 10 évesnél, sem pedig ifjabbak hat évesnél; szeplőtlen testüeknek kellett lenniük s olyan szülőktől származniuk, akik még mind a ketten éltek és [[Itália]] területén laktak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetekben mentettek fel valakit. A választás, illetőleg kisorsolás után megtörtént az inauguráció, melynek szinhelye az Atrium Vestae volt. A beiktatás napjától számítva a V.-nek teljes 30 esztendeig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanulva, 10 évig működve és 10 évig tanítva. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak (exauguráció) és férjhez menjenek. Teendők voltak: a szent tűznek fentartása, a Palladiumnak őrzése és a szabály szerint előirt áldozatoknak bemutatása. Mulasztásukért szigoruan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudott, korbácsütésekkel, ha a szüzesség fogadalmát megszegték, elevenen való eltemetéssel, holott csábítójukat halálra vesszőzték. De ha terhes kötelességeiket hiven teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; ha a városban megfordultak, egy liktor haladt előttük díszőrségül; ha útjokban a vesztőhelyre haladó gonosztevővel találkoztak, jogukban állott, hogy az elítéltnek megkegyelmezzenek. Külső jelvények dolgában jellemezte őket hosszu fehér ruhájuk és homlokkötőjük (infula), mely alól hajuk (menyasszonyok módjára) hat fonásban omlott kétfelé. Az ókori képzőművészet sokat foglalkozott a V.-kel és az Atrium Vestaenek feltárása óta egészen hiteles szoborműveket ismerünk.