*A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (eredetia szövegbőlmagyar fordítvaváltozat alapján):
"NincsSemmi issem megtévesztőbb dolog, mint egy mosolymosolynál. És ezt senki nemsem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögémögéje bújnakrejtőznek. NéhányanEgyesek udvariasankivillantják ígya figyelmeztetikfogukat, azhogy udvariasan figyelmeztessék ellenségeiket. NéhányanMások vidámsugárzó arcukkalarcot tartjáköltenek, hogy visszaleplezzék könnyeiket. MígVagy másokostoba ostobángrimaszt grimaszolnakvágnak, hogy elrejtséka félelmüket palástolják. ÁmÉs vanakkor ott az a bárgyúritka félmosolymosoly, ami teljesentényleg őszinteszívből jön. AzokAnnak mosolyognakaz ígyembernek a mosolya, akikaki tudjáktudja, hogy a gondjaikgondjait hamarosan megszűnnekelfelejtheti."
