„Ötvösség” változatai közötti eltérés

23 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
a
a (→‎Használati dísztárgyak története napjainkig: korr, elírás jav., linkesítés)
== Használati dísztárgyak története napjainkig ==
[[Kép:Gobelets d'argent avec blason du 15e au 17e siecle.jpg|thumb|right| Ezüst ivópoharak címerrel ([[15. század|15]]-[[17. század]]) [[MNM]]]]
 
A [[reneszánsz]] idején kiváló képzőművészek foglalkoztak ötvösművészettel is, ez a tény nagyon fellendítette e művészeti ágat. Az antik időkről nem nagyon volt ekkor még előképük, az edények formáit és díszét így főleg agyagedényekről másolták, az agyagedények festését a nemesfémen domborművekkel, elsősorban lapos domborművekkel helyettesítették. A [[15. század]] kiváló művészei, akik ötvösművészettel is foglalkoztak: [[Michelozzo]], [[Luca della Robbia]], [[ Andrea Verrocchio]], [[ Antonio Pollaiuolo]], [[Domenico Ghirlandaio]]. A [[16. század]]ban is számos nagy művész készített ötvöstárgyakat, néhány a legkiválóbbak közül: [[Caradosso]], [[Marco Dente]], [[Valerio Vicentono]], [[BevenutoBenvenuto Cellini]].
 
A [[Hanza-szövetség]] ([[13. század|13]]-[[17. század]]) fennállása idején a virágzó Hanza-városok kedveztek az ötvösművészetnek is, kivált a [[reformáció]] beköszöntével egyre több világi jellegű igényt kielégítő ötvösmunkára volt szükség. A templomi kegytárgyak előállításához szokott ötvösök nehezen boldogultak eleinte a világi tárgyakkal, de nagyon sokat segítettek az [[ornamentstich]]ek, azaz a díszítménytervek, amelyeket gyakran elsőrendű reneszánsz mesterek ([[Hans Holbein]], [[Virgil Solis]], [[Hans Beham]]) állítottak elő [[rézmetszet]]eken pld. ötvösök számára. A díszítménytervek segítségével maguk az ötvösök is könnyedén alkottak további egyedi darabokat.
 
Német eredetűek többnyire a német ivóedények, mint pld. a mennyasszonyi serlegek, állatalakok, a Trinkspielenek''Trinkspielen''ek nevezett nagy, plasztikus, mechanizmussal ellátott italtartók, a kupák. A díszedények közül a harangvirágserleg igen gyakori forma. Kazetták és bútorok is tárgyát képezték az ötvösségnek, legszebb példánya ennek az ágnak a [[pommerániai díszítmény]]. A leghíresebb német ötvösművész [[W. Jamnitzer]], neki tulajdonították a legtöbb német reneszánsz ötvösmunkát, de sok kiváló mester dolgozott még ezen a területen: [[Hans Pezolt]], [[Melchior Bayr]], [[Hans Lenker]], [[Christoph Ritter]]. Augsburgban[[Augsburg]]ban hírnevesek lettek az [[Atterstetter]]ek, [[Mathias Walbaum]], [[Denker]]ek, [[Drendwett]], Hamburgban [[Vlindt]] és [[Anton Eisenholdt]] és még sokan mások a kisebb városokban is.
 
[[Franciaország]]ban már a [[16. század]]ban készültek antik ízlésű nemesfémtárgyak egyházi és világi jellegűek is, azonban csak ábrázolásokból és leírásokból ismerjük azokat, mert a későbbi háborúk során beolvasztották. A 16. század nemesfémművészetére jellemző, hogy a kristályt, a féldrágaköveket, az egzotikus termékeket ([[kagyló]]k, strucctojás[[strucc]]tojás, kókuszdió[[kókusz]]dió) szívesen foglalja gazdag keretekbe. Az edény testét rendszerint az egzotikus darab képezi, amelyet véséssel és faragással díszítenek, a foglalat finom és többnyire szerény, hogy a különleges anyagot érvényre juttassa, így keletkeztek a nautilus- és kókuszserlegek és a pompás kristályú díszedények. A [[17. században aztánszázad]]ban ezek kimentek a divatból, importárukkal pótolták azokat.
 
A [[17. század]]ban egész [[Európa|EurópáEurópában]]ban a [[barokk]] formák érvényesülnek. A nagyméretű és gazdagon díszített nemesfémtárgyak nehezebbekké válnak. A kedvelt motívumot, a gazdag virágfüzéreket magas [[relief]]ben [[trébelés|trébelik]]. A templomi tárgyakat aranyozzák, de az asztali ezüst megtartja természetes színét. A díszedények megszűnnek, virágok, gyümölcsök, gyertyák befogadására teszik őket alkalmassá. A nagy, nehéz formák sok nemesfémet igényelnek, a ragyogás, a csillogás, a pompa szeretete ismét ''trébelt'' lemezekkel átvont vagy tömör ezüstből készült keretek és bútorok előállításához vezet.
A [[rokokó]] könnyű, játékos formái a nemesfémművészetben is érvényre jutottak, de a velük járó asszimetriaaszimmetria kevésbé felelt meg a stabilitást kívánó ötvösmunkáknak, így inkább a porcellánporcelán formáit utánozták ebben a korban. [[XVI. Lajos]] korának klasszicizáló, nyugodt formái az ezüstnek nagyon megfeleltek és még az [[empire]] stílus idején is diszkrét díszítésű ezüst tárgyak jellemzik az igen elterjedt és inkább polgári jellegű ötvösséget.
 
A [[19. század]]ban a [[klasszicizmus]] után, mintegy a század közepétől a régi stílusok utánzásában merül ki az ötvösművészet is, a többé-kevésbé ízléses készítményeket gyári úton termelik, majd a század legvégén és a [[20. század]]ban nemesedik ismét az ipar. Egyéni, modern művészek által rajzolt formák után termelnek olyan darabokat, melyeknek a használhatósága is megfelelő, s a fémformák is hangsúlyozottabbak. A [[20. század]] második felében a nemesfémeket templomokban, régi épületek restaurálásánál, s a modern stílusirányzatokhoz kapcsolódó ötvösmunkák mellett egyre inkább [[ékszerek]] készítésére használják.
 
== A hazai ötvösség története ==