„Ötvösség” változatai közötti eltérés

egy bájt törölve ,  12 évvel ezelőtt
a
a (→‎A hazai ötvösség története: elírás jav., korr)
Magyarországon a [[15. század]]tól kezdve virágzott az ötvösművészet, főleg a [[Felvidék]]en és [[Erdély]]ben. Külön említést érdemelnek a 15. századból a gótikus ízlésben készült kelyhek, amelyeket speciális magyar díszítő eljárással, a sodronyzománccal díszítettek. A [[16. század]]ban Nürnberg és Augsburg ötvöseinek hatása alatt dolgoztak az itthoniak, legjobb a [[kassa]]i [[Anthonius]] mester, a [[lőcse]]i születésű [[Khuen János]].
 
A [[17. század]]ban a barokk stílus égisze alatt alkotó hazai ötvösművészek: Zomor Mihály, Hahn Sebestyén, a kassai Lippai János, a [[selmec]]i Weigl Bertalan. A 18. században a lőcsei Szilassy János, a XIX19. század első felében a pesti Giergl Alajos, a besztercebányai Libay Sámuel és Szentpétery József ötvösművészete volt híres. A 19. század végén Hibján Samu és Tarján (Huber) Oszkár készítettek részben történeti stílusú, részben modern törekvésű ötvösműveket. <!--Háry Gyula, az ötvösség szempontjából az volt az ő tevékenysége, hogy kitűnő rajzokat készített ötvös munkákról, amelyekről aztán fa- vagy rézmetszetek készültek, s ezek révén publikálták azokat a milleniummi kiadványokban 1896-ban.-->
 
A [[20. század]] elején [[Zutt Richárd]] ötvösművész teremt új, modern iskolát német hatás alatt. [[Beck Ö. Fülöp]] szobrász egyben éremművész is volt, öccse, [[Fémes Beck Vilmos]] (1885-1918) iparművész és szobrász volt, az Iparművészeti Iskolában ötvösséget és mintázást tanult. Itthon az olasz kora reneszánsz érmek hatása alatt készült plakettjeivel tűnt fel. [[Ferenczy Béni]] kisplasztikákat készített, de éremművész is volt. Említésre méltó [[Csajka István]], [[Teván Margit]], [[Engelsz József]], [[Percz János]] munkássága.