Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
A '''zsidó háború''' i. sz. [[66]]-tól [[70]]-ig tartó Júdea ellen vezetett római hadjárat, mely [[Jeruzsálem]] pusztulását és a zsidók teljes szétszóródását eredményezte.
{{nincs bevezető}}
==Előzmények==
{{forma}}
A '''zsidó háború''' i. sz. 66-tól 70-ig tartó Júdea ellen vezetett római hadjárat, mely [[Jeruzsálem]] pusztulását és a zsidók teljes szétszóródását eredményezte.
 
[[I. Agrippa]] halála után [[Júdea]] ismét római provincia lett, élén újra helytartók álltak. Zendülések követték egymást, a [[zelóták]] kifosztották azokat, akik a római uralommal rokonszenveztek. A zendülések a vélt és valódi, vallási és adófizetési sérelmek következtében Galileában, Júdeában és Szamariában is mindennaposak volt. [[Antonius Felix]] igyekezett békét teremteni, ugyankkor a már számottevő messiásvárók vallási mozgalmát igyekezett elfojtani. Súlyos belső, társadalmi ellentétek is körejátszottak, a parasztságot a végsőig kihasználták, emelkedett a nincstelenek száma, ugyanakkor nőtt a papi hatalom.
 
Kr. e. [[46]]-ban leváltották Felix helytartót, helyére [[Portius Festus]] került. Az ő idején Cezareában robbant ki egy általános felkelés, [[Cezarea]] ugyanis a római közigazgatásban fontos szerepet töltött be. A görögök a zsidók vallását sértő módon viselkedtek, ez tettlegességig vezetett. A zavargások Jeruzsálemre is átterjedtek, mikor Gessius Florus helytartó 17 talentumot kizsarolt a templom kincseiből, és az emiatt háborgó népet terrorral akarta elcsitítani. Cestuis Gallus és II. Agrippaa békéltető kísérletei sem hoztak sikert. A nem zsidók által felajánlott, a császárnak szóló áldozatot a templom nem fogadta el a nép nyomására, hiába akarták ezt a főpapok és farizeusok. A császárért bemutatandó áldozat visszautasítása már hadüzenetnek számított.
==A háború==
 
A zelóták és a hozzájuk csatlakozó esszénusok a békepártiakat elhallgattatták, és súlyos veszteségek árán kiverték Gallus seregeit is i. sz. [[66]]-ban. [[Néró]] utasítására [[Vespasianus]] [[67]] tavaszán 3 légió és segédcsapatok élén megtorló hadjáratba kezdett, elsőként Galileát foglalta el. Galileát könnyen meghódíthatta az ottani egységes vezetés hiánya miatt, illetve a jeruzsálemi kormányzat által kijelölt [[Josephus Flavius]] alkalmatlansága miatt. Josephus maga is fogságba esett.
Vespasianus 68 tavaszán kelt át a Jordánon, Jeruzsálem felé haladt. Néró halála és az azt követő trónviszályok miatt azonban átmenetileg leállította az előrenyomulást, mely csak 70 tavaszán, immár Titus vezetésével folytatódott. Titus 70 húsvétja után körülzárta Jeruzsálemet[[Jeruzsálem]]et, a körülfogott tömeg az éhség és a fellépő járványok dacára hevesen ellenállt. Öthavi ostrom után esett el, s teljesen rommá vált, leégett a [[salamoni templom]] utódja is. A vezéreket foglyul ejtették, hogy azután 700 válogatott férfival együtt részt vegyenek Titus diadalmenetében.
 
A helyi ellenállás csak akkor szűnt meg végleg, mikor az I. Heródes idejében épült és többször is megerősített város, Mesada 73-ban elesett. Mesada elestével megszűnt az önálló zsidó állam utolsó esélye is, továbbá megszűnt a zsidó kultusz össztartó ereje.
 
==Irodalom==
*Bibliai kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Bp, 1984.
135 873

szerkesztés