„Ejtőkalapácsok” változatai közötti eltérés

A láncos ejtőkalapács megtervezésével a hevederes és a léces ejtőkalapácsoknál tapasztalható kopást igyekeztek kiküszöbölni. Az emelésre gall- (hevederes) láncot használnak, amit emeléskor egy speciális tárcsára tekernek fel. A tárcsa alakja [[arkhimédészi spirál]], kerülete akkora, hogy a lánc emelési hosszúsága elférjen rajta. Az emelőtárcsát – lamellás tengelykapcsoló közvetítésével – elektropneumatikus módon működtetett lendítőkerék hajtja. A tárcsa spirálalakjaspirál alakja a medve emelésekor fellépő gyorsító erőket csökkenti, a medvét kis sebességről indulva fokozatosan növekvő sebességgel emeli, ez a menetdiagramon is megfigyelhető. A minimális súrlódási veszteség a lamellás tengelykapcsolóban keletkezik. A jelentősnek mondható dinamikus lökéseket a medve és a lánc közé iktatott gumiütközővel csillapítják. A medvét kívánt magasságban elektropneumatikus fékkel lehet megállítani. A láncos ejtőkalapács ejtési magassága csak 1…1,3 m, emiatt ütésszáma nagy: 55 1/min. A használatos medvetömeg 250…7500 kg, az elérhető ütési energia 2,5…100 kNm.