„Friedrich Schleiermacher” változatai közötti eltérés

Sziléziában született református lelkész fiaként. [[pietizmus|Pietista]] nevelést kapott, 15 éves korától a [[Nikolaus Ludwig Zinzendorf|Zinzendorf]] által alapított herrnhuti testvérközösség szellemiségét követő intézményekben nevelkedett. 1787-ben szakított a herrnhuti szellemiséggel és a hallei egyetemre ment tanulni elsősorban filozófiát ([[Immanuel Kant|Kantot]] és görög szerzőket). Ezek után lelkész és házitanító volt, többek között [[Berlin|Berlinben]]. Itt került kapcsolatba a német romantika számos képviselőjével, elsősorban [[Friedrich Schlegel]]lel, akivel baráti kapcsolatot alakított ki. Közösen találták ki [[Platón]] műveinek fordítását (Schleiermacher végül egyedül fordította le Platón műveit). Schlegel bíztatására, és egy barátaival történő fogadás nyomán jelentette meg Schleiermacher [[1799]]-ben ''A vallásról (Über die Religion)'' című beszédsorozatát, mely hírnevet szerzett neki. 1802-ben elhagyta Berlint és Stolp városában volt lelkész két évig. 1804-ben a hallei egyetem rendkívüli tanárává nevezte ki, ahol anyai nagybátyja, [[Samuel Stubenrauch]] is tanított még ekkor, majd két évre rá rendes tanárrá. 1806-ban Napoleon poroszok felett aratott [[Jéna|jénai]] győzelme miatt az egyetemet bezárták, 1807-ben mégis a [[teológia]] doktorává avatták. Berlinbe visszatérve [[Wilhelm von Humboldt]] segítségével megalapították az ottani egyetemet, ahol 1810-től a teológiai fakultás professzora volt. Miután tagja lett a Porosz Tudományos Akadémia filozófiai tagozatának is, [[Fichte]] és [[Hegel]] mellett a filozófiai fakultáson is előadott. Mindeközben a berlini Szentháromság-templom lelkésze is volt haláláig.