„Vidos József” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
egy elütést javítottam - alipán helyett alispán |
a belső link |
||
1. sor:
'''Vidos József''' ([[Kemenesmihályfa]], [[1805]]. [[április 18]]. – Kemenesmihályfa, [[1849]]. [[augusztus 3]].) az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, [[evangélikus]] [[egyházkerületi felügyelő]].
A [[13. század]]ban [[V. István]]tól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a [[Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)|soproni evangélikus líceum]]ban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól [[Vas megye]] főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt [[Széchenyi István]]nal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. [[Jellasics József|Jellasics]] szeptemberi támadásáig csapataival a [[dráva]]i magyar hadseregben szolgált, majd hazatért Vas megyébe. Az év folyamán a [[Dunántúli
Jellasics támadása után [[Batthyány Lajos]] terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul [[Horvátország]]ba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével [[október 3]]-án felszabadította a horvát megszállás alól [[Nagykanizsa|Nagykanizsát]], elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a [[Kuzman Todorović]] tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. [[1849]] januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében. Miután a császári csapatok megszállták a megyét bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán [[kolera|kolerában]] megbetegedett és rövidesen meghalt. [[Edvi Illés Pál]] evangélikus [[lelkész]] temette el.
| |||