„Elöljáró” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a nem kell kétszer linkelni ugyanott ugyanarra |
kiegészítés az esetvonzatokról |
||
12. sor:
*Herczeg Gyula: ''Olasz leíró nyelvtan,'' Terra, Bp. 1992, ISBN 963-205-272-2, 340–363. o.
</ref>) olyan [[viszonyszó]], amely a [[névszó]] előtt áll, és annak mondatbeli viszonyát jelöli. Alakja változatlan, mondattanilag pedig alárendelő viszonyt alkot a hozzá tartozó névszóval (a szintagma fejét az elöljáró alkotja). Önálló fogalmi tartalma nincs (mivel csak viszonyt fejez ki), [[szemantika]]i tartalma pedig elvont és elégtelen. Egyes nyelvészek nem tartják szófajnak, hanem nyelvtani eszköznek.
Amely nyelvekben [[eset]]eket is számon tartanak, ott az elöljáróknak többnyire esetvonzai vannak, amelyeket velük együtt kell megtanulni. Ez sok esetben [[tárgyeset]] (igen elterjedt), máskor [[részes eset|részes]] (pl. németben) vagy [[határozói eset|határozói (elöljárós) eset]] (pl. latinban, szláv nyelvekben), olykor pedig [[birtokos eset]] (pl. latinban, németben) vagy [[eszközhatározós eset]] (pl. orosz). Egyes elöljárók más-más jelentésben más-más esetet is vonzhatnak: a latin ''in'' például [[tárgyeset|accusativusszal]] ''‑ba/‑be'' értelmű, [[határozói eset|ablativusszal]] viszont ''‑ban/‑ben'' jelentést hordoz.
Az elöljáró előfordul többek közt az [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekben]], a [[magyar nyelv|magyarban]] viszont [[rag]]ok és [[névutó]]k felelnek meg neki (az elöljáró az utóbbitól többnyire csak abban különbözik, hogy a szó előtt áll, nem mögötte). Az egyetlen olyan szó, amely elöljárónak tekinthető, az [[állapothatározó]]i ''mint,'' pl. ''István mint magánember vett részt a rendezvényen'' (vö. ’magánemberként’), és a hasonlító szerkezetben használt ''mint,'' pl. ''István jobban szereti a filmeket, mint a színdarabokat'' (’a színdaraboknál’).
| |||