„Wagrami csata” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Herrbert (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Herrbert (vitalap | szerkesztései)
Helyesírási hibák, elírások
22. sor:
A wagrami csata az [[Háború az 5. koalíció ellen|ötödik koalíció]] elleni háború döntő ütközete volt. A csata [[Bécs]]től északkeletre lévő Marchfeld nevű síkságon zajlott le, ahol 154 000 francia szövetséges katonából álló erő csapott össze a 158 000 főnyi [[Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg|Károly főherceg]] vezette osztrák haderővel.
 
[[1809]] májusában [[Napóleon]] Aspern-Esseling mellett vereséget szenvedett, de az előrenyomúlástelőrenyomulást tovább folytatta, míg az osztrákok folyamatosan hátráltak előle. Az [[asperni csata]] után [[Napóleon]]nak egy gyors győzelemre volt szüksége, hogy megelőzze egy nagyobb franciaellenes koalíció létrejöttét. [[Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg|Károly főherceg]] 23 km széles frontszakaszon védekezésre készülve állította fel csapatait és várta a franciák megérkezését. (A frontvonal középpontjában Wagram falu állt.)
 
==A csata==
[[Napóleon]] még a 30 000 fős, [[Habsburg-Toscanai János főherceg|János főherceg]] vezette osztrák erősítés megérkezése előtt támadást indított. [[Július 5]]-én átkelt a [[Duna|Dunán]], de visszaverték az osztrákok a francia csapatokat.
 
[[Július 6]]-én reggel [[Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg|Károly főherceg]] támadást indított a francák déli szárnya ellen, hogy a DunaDunátólDunának elvágva bekerítseszorítsa ezt a seregrészt. [[Napóleon]] főcsapása az osztrákok északi szárnya ellen irányult. Déli szárnyának megerősítésével visszaverte az ottani osztrák támadást, miközben északon sikerült áttürnieáttörnie az osztrák vonalakat. Ezután [[Napóleon]] a végső csapást az osztrákokra középen mérte. [[Habsburg-Toscanai János főherceg|János főherceg]] csak késő délután érkezett meg az erősítéssel, amikor már a [[Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg|Károly]] vezette fősereg már visszavonulóban volt.
 
A tüzérségnek az addigi hadtörténetben példátlan intenzitású alkalmazása miatt a csata roppant véráldozattal járt: az osztrákok több mint 40 000, a franciák 34 000 katonát vesztettek.