„Süllyeszték” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
*'''Melegszilárdság.''' A szerszámacélok szilárdsága a martenzit C-tartalmától, a martenzit- és a karbidszemcsék nagyságától, a belső feszültségektől és a felületi minőségtől függ. Minél nagyobb a szerszámanyag keménysége, annál nagyobb a folyáshatára. A keménység növelésével azonban az alakváltozó képesség csökken, az anyag ridegebbé válik.
*'''Szívósság.''' Szívósnak azt az acélt nevezik, amelynek törését jelentős mértékű képlékeny alakváltozás előzi meg. A szívósság minősítésére a fajlagos ütőmunkát használják. A szívósságot a kémiai összetétel, a szennyezőelemek és a zárványok mennyisége, az átkovácsolás mértéke, az [[ausztenit]] szemnagysága és a belső feszültségek befolyásolják. Általában kijelenthető, hogy az acélok szívóssága a folyáshatár és a keménység növekedésével csökken.
*'''Termikus kifáradással szembeni ellenállás.''' A termikus kifáradás az a jelenség, amikor a szerszám felülete az ismétlődő melegedés és hűlés hatására berepedezik, amit a térfogatváltozások ciklikus ismétlődése okoz. Ráadásul, ha a felületi réteg ''A''<sub>1</sub> fölé hevül és innen hűl le, akkor allotróp átalakulás megy végbe (pl. martenzites átalakulás), ami újabb térfogatváltozást okoz, és a termikus kifáradás jelenségét fokozza. A termikus kifáradást a következő tényezők fokozzák: nagy hőmérséklet-különbség a szerszám felületi és belső rétegei között, nagy hőmérséklet-különbség a munkadarab és a szerszám között, hosszú érintkezési idő, a jó hőátadás a munkadarab és a szerszám között, a süllyesztékszerszám bonyolultsága, a kis '''
*'''Megeresztésállóság.''' Azt a szerszámanyagot nevezik megeresztésállónak, amelyik még az éleken is megtartja előírt tulajdonságait. A melegszilárdságot és a megeresztésállóságot azzal a hőmérséklettel jellemzik, amelynél bizonyos hőntartás, vagy többszöri felmelegítés után már olyan szövetszerkezetbeli és tulajdonságbeli változás következik be, amely a szerszám élettartamát lényegesen megváltoztatják. A melegszilárdságra kedvező hatású ötvözők a Cr, W, Mo, V és Co.
*'''Kopásállóság.''' A kopásállóság függ a szerszám anyagminőségétől, a munkadarab és a szerszám közötti súrlódási tényezőtől, az érintkezési feszültségektől, a technológiai viszonyoktól. A következő kopásformákat különböztetik meg: abrazív, diffúziós, korróziós, eróziós és adhéziós. A kopásállóság abrazív kopás esetén az acél keménységétől függ, de a túlzottan nagy keménység sem kedvező. Az ötvözők javítják a kopásállóságot.
| |||