„Dauriai vörösfenyő” változatai közötti eltérés

Az [[eurázsiai–boreális flóraterület]] egyik meghatározó [[Közép-Szibéria|Közép-]] és [[Kelet-Szibéria|Kelet-Szibériában]], valamint a [[Távol-Kelet]]en elterjedt fafaja. A kelet-szibériai [[tajga]] északi részén egyedüli fafajként él meg, és óriási, elegyetlen erdőkben nő. [[Nyugat-Szibéria|Nyugat-Szibériában]] a hozzá meglehetősen hasonló [[szibériai vörösfenyő]] váltja föl. Északon [[Magadan]]ig, [[Jakutföld]]ig, illetve [[Kamcsatka]] közepéig, délen [[Mandzsúria|Mandzsúriáig]], illetve [[Korea|Koreáig]] jutott el.

Termőterületének déli részén magassága megközelítheti az 50 m-t; északon, illetve a hegyekben alacsony, kúpos fává vagy akár bokorfává is törpülhet. Törzse egyenes; sárga-szürke foltos kérge durván pikkelyes, illetve sokszögletű táblákra repedezik, időnként bordás. Hajtásai[[Hajtás]]ai sárgára érnek, éves [[Vessző (botanika)|vesszői]] sárgásbarnák.

1,5–3 cm hosszú tűi[[tűlevél|tűlevelei]] a hosszúhajtásokon szórtan nőnek, a törpehajtásokon csomókban tömörülnek. Alsó oldaluk élelt, keresztmetszetük széles háromszögletű. Hamvasak; mindkét oldalukon egy-egy sor légzőnyílás húzódik.

1,5–3 cm-es tobozai[[toboz]]ai oválisak, 14–30 pikkelyűek. A toboz középső (1–1,5 cm × 0,8–1,3 cm-es) pikkelyei szögletes tojásdadok, egyenesek. A csúcsuk kissé kicsípett, 5 mm-es felleveleik rejtettek.

A [[lombhullató]] életmód eredményeként a konkurens fenyőfajoknál jobban viseli el a szárazságot, ezért a [[tajga öv]]ben részaránya a csapadék mennyiségének csökkenésével nő. Az úgynevezett [[világos tajga]] erdőalkotó fája. 500–600 éves koráig is elélhet.