„III. Kelemen (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

[[1058]]-ban részt vett [[II. Miklós pápa]] megválasztásában és jelen volt annak temetésén is [[1061]]-ben. Az új egyházfő személyét, [[II. Sándor pápa|II. Sándort]] azonban nem támogatta, és a Lombardiában illetve a német területeken kialakuló ellentáborhoz csatlakozott. A reformellenző párt élén megválasztotta Pietro Cadalust, Parma grófját [[II. Honorius]] néven ellenpápának. A reformok ellen agitáló klérus azonban ekkor még kudarcot vallott, ugyanis többek között III. Godfrey, Alsó-LotharingiaLotaringia hercege, [[Köln]] [[érseke]] és más pápai követek is meggyőzték a német udvart Sándor reformjainak szükségességéről. Amint a császári korona [[Róma]] mellé állt, az északi liga elvesztette minden támogatóját. [[1063]]-ban valószínűleg ezek miatt Ágnes elvette Guiberttől a kancellári rangot. A reformok ellenzőjeként ugyan továbbra is a pápa ellenzékében maradt, de kilenc éven keresztül nyoma veszett a korabeli krónikákból. Ekkor valószínűleg [[Németország]]ban élt, és sohasem távolodott el az udvartól, legfőképpen az ifjú trónörököstőlnem, [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henriktől]]. [[1072]]-ben a német udvar feje az energikus Henrik lett, aki vissza akarta állítani a császárok jogait. Ezért még ugyanebben az évben Guibertet a [[ravenna]]i egyházmegye élére nevezte ki. A [[püspök]]i cím elfogadását csak igen nehezen sikerült [[VII. Gergely pápa|Hildebrand bíborosnak]] elfogadtatnia II. Sándorral. Végül az egyházi béke nevében Sándor beleegyezett Guibert kinevezésébe, és az újdonsült ravennai püspök esküt tett Sándor és utódai követésére. Ezt azonban csak addig tartotta be, amíg Sándor életben volt.