„Limburgi Hercegség” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a Lotharingia --> Lotaringia
2. sor:
| Megnevezése =Limburgi Hercegség
| Státusz =A Német-Római Birodalom hűbérese
| Előd1 =LotharingiaiLotaringiai Királyság
| Zászló_Előd1 =
| Utód1 =Franciaország
29. sor:
}}
 
A '''Limburgi Hercegség''' feudális állam volt a történelmi [[Németalföld]]ön, [[Alsó-LotharingiaLotaringia]] hercegségén belül helyzkedett el. A hercegség nevét székhelyéról, [[Limburg]] városáról kapta, amely a mai [[Belgium]] területén, [[Liège (tartomány)|Liège tartományban]] található, [[Verviers]] és [[Eupen]] városok között. A hercegség területe magában foglalta a belga Liège és [[Limburg (Belgium|Limburg]], valamint a hollandiai [[Limburg]] tartományokat, valamint [[Észak-Rajna-Vesztfália]] egy részét [[Herzogenrath]] környékén.
 
A hercegség legfontosabb települései [[Limburg]], [[Herve]], [[Plombières|Montzen]], [[Lontzen]], [[Eupen]], [[Baelen]] és [[Esneux]] voltak.
37. sor:
A térség első ismert lakói kelta törzsek voltak, a leghíresebb ezek közül a [[belgák (törzsek)|Belgae]] törzs volt. Az isz. 1 szd-ban a terület római befolyás alá került, amikor [[Julius Caesar]] légiói meghódították [[Gallia|Galliát]]. Limburg területe a [[Germania Inferior]] provinciához tartozott, egészen az 5. szd-ig, amikor a Rajnán átkelő germán törzsek kiszorították a keltákat és véget vetettek a római uralomnak.
 
A kora középkorban a térség a [[Frank Birodalom]] része lett, majd a [[843]]. [[augusztus 11]]-én aláírt [[verduni szerződés]] értelmében [[I. Jámbor Lajos]] frank császár fia, [[I. Lothár]] királyságához tartozott. A [[lotharingiailotaringiai királyság]] teljes mértékben mesterséges politikai képződmény volt, nevét is első uralkodójáról kapta. Az újonnan létrehozott állam egy széles földsáv volt, területéhez tartozott a mai [[Belgium]], [[Luxembourg]], [[Hollandia]], [[Németország]] a [[Rajna]] folyásától nyugatra, a francia [[Elzász|Alsace]], [[LotharingiaLotaringia|Lorraine]], [[Burgundia|Burgundy]] és [[Provence-Alpes-Côte d'Azur|Provence]] tartományok, [[Svájc]] és [[Olaszország|Észak-Itália]] részei, valamint [[Aachen]], [[Pavia]] és [[Róma]] császári városok.
 
Lothár [[855]]-ben súlyosan megbetegedett és királyságát felosztotta három fia között: legidősebb fia, [[II. Lajos német-római császár]] kapta az itáliai területeket, a legkisebb, Károly kapta Provance-ot, míg a középső, [[II. Lothár]] kapta LotharingiátLotaringiát, vagyis az észak-nyugati területeket.
 
[[870]]-ben II. Lothár fiú örökös nélkül halt meg és [[870]]. [[augusztus 8]]-án LotharingiátLotaringiát feloszották a keleti és nyugati-frank királyok, [[II. Lajos német-római császár|II. ''Német'' Lajos német király]] és [[II. Kopasz Károly]] között.<ref>MGH LL Capitularia regum Francorum II, pp. 193-5.</ref> A két terület közötti határt elvileg a [[Maas folyó|Maas/Meuse folyó]] és baloldali mellékfolyója, az [[Ourthe folyó|Ourthe]] jelölte, de gyakorlatilag a terület birtoklásáért még sokáig versegtek egymással a [[Franciaország uralkodóinak listája|francia királyok]] és a [[Német-római császárok listája|német-római császárok]].
 
[[900]]-ban [[Zwentibold lotharingiailotaringiai király]] halála után LotharingiaLotaringia gyakorlatilag a keleti-frank királyság (a későbbi [[Német-Római Birodalom]]) része lett, amit azonnal vitatott [[III. Károly francia király|III. Együgyű Károly nyugat-frank király]]. Miután Károlyt [[923]]-ban elmozdították trónjáról, LotharingiaLotaringia felett teljessé vált a német befolyás.<ref>Thietmari Chronicon (Pertz, G. H. (ed.) MGH SS III, pp. 723-871) 1. 23, p. 84.</ref>
 
[[959]]-ben két részre, Alsó- és Felső-LotharingiáraLotaringiára osztották az egykor egységes királyságot, és élükre két “társherceget” neveztek ki, akik ténylegesen Bruno lotharingiailotaringiai herceg, kölni érsek és [[I. Ottó német király]] öccsének voltak alárendelve. Mint LotharingiaLotaringia történelme során a legtöbb felosztás, ez sem vette figyelembe a korabeli földrajzi, nyelvi és kulturális viszonyokat, bár [[Felső-LotharingiaLotaringia]] nagyjából egybeesett Trier érsekségével, míg [[Alsó-LotharingiaLotaringia]] a kölni érsekség területével. A felosztások értelmében Limburg és környéke Alsó-LotharingiaLotaringia hercegségéhez került.
 
A limburgi grófok családja a 11. szd. közepétől követhető nyomon, az első ismert limburgi gróf [[I. Walerán limburgi gróf|Walerán]] (v. Udon) volt. Utóda, [[Henrik limburgi gróf|Henrik]] hamarosan nagy befolyást és hercegi címet szerzett magának: [[IV. Henrik német-római császár]] [[1101]]-ben megtette Alsó-LotharingiaLotaringia hercegének. Henrik még ebben az évben fellázadt a császár ellen (amikor a limburgi kastélyt császári katonák lerombolták) és [[1106]]-ban elvesztette hercegi címét. Egészen [[1139]]-ig az alsó-lotharingialotaringia hercegek felváltva kerültek ki Henrik és a leuveni grófok csládjából, amit a másik család mindenkor vitatott. A limburgi grófok [[1140]]-től kezdték magukat hercegi címmel illetni, miután a lotharingiailotaringiai címet már nem tarthatták meg.
 
[[Irmgard limburgi hercegnő]] [[1283]]-ban utód nélkül halt meg és háború tört a hercegség birtoklásáért. Az egyik oldalon Irmgard férje, [[I. Reinald, Guelders grófja]] állta, aki 1288-ban 40 000 arany guldenért eladta öröklési jogát [[VI. Henrik luxemburgi gróf]]nak. A másik oldalon Irmgard nagybátyja, [[Adolf, Berg grófja]] állt, aki [[I. János brabanti herceg]]nek adta el örökösödési jogát. A háborúban számos kisebb csetepatéra került sor, de a kérdést csak a [[worringeni csata]] döntötte el [[1288]]-ban, amely kora egyik legnagyobb és legvéresebb összecsapása volt. A csata eredményeként a brabanti hercegek kiterjesztették befolyásukat Limburgra, de az önálló állam maradt a jövőben is, a burgundi hercegek és a [[Habsburg-ház]] uralma alatt is. Az Overmaas birtokkal együtt („Maas folyón túli területek”, azaz [[Dalhem]], [[Rolduc]] és [[Valkenburg aan de Geul|Valkenburg]]) egyike volt a [[Tizenhét Tartomány]]nak.