„Nagyherceg” változatai közötti eltérés

Legelőször [[Olaszország]]ban merült fel, ahol [[V. Pius pápa]] [[1569]]-ben [[I. Cosimo firenzei herceg]]nek adományozta ezt a címet. [[1669]]-ben, [[Toscana]] megalakulása után, a toscanai uralkodó vette fel e címet a királyi fenség megszólítással együtt. [[1805]] Napóleon császár sógorának, [[Murat]]nak, mint a bergi nagyhercegség uralkodójának adományozta e címet, [[1806]]-ban pedig a badeni választó, a hessen-darmstadti tartománygróf és a würzburgi választó vették fel e címet, miután csatlakoztak a rajnai szövetséghez. A [[bécsi kongresszus]] határozata értelmében a nagyherceg cím Hessen-Darmstadt, Baden, Szász-Weimar, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Strelitz és Oldenburg uralkodóit illette meg (az utóbbit [[1829]] óta). A nagyherceg címet viselték még az osztrák császár, mint Toscana és [[Krakkó]], a porosz király, mint az alsórajnai vidék és [[Posen]] nagyhercege, és a német-alföldi király, mint Luxemburg nagyhercege. Megmaradt azonkívül e cím a Habsburg-LotaringiaiHabsburg–Lotaringiai háznak Toscanában uralkodott ágánál. A nagyherceg fia, illetve prezumtív örökösének címe az ''örökös nagyherceg'' volt. Az orosz cár címében szintén előfordult, mint ''velikij knyazj Szmolenszka, Ljitvi, Podolii i Finlandii'' (Szmolenszk, Litvánia, Podolia és Finnország nagyhercege), de főképpen a cári uralkodóház belső tagjait illették e címmel. Ezek rangi címe ''viszocsesztvo'' (magasság) volt, míg a cári házzal rokonságban levők címe egyszerűen herceg (illetőleg hercegnő).A nagyherceg ezenkívül az orosz [[cár]]i család egyes tagjainak a címe.