„Phillips-görbe” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Az angol és német nyelvű szócikkek alapján)
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
A '''Phillips-görbe''' egy [[empirikus]] eredetű közgazdasági[[közgazdaság]]i [[modell]], ami a nominálbérek[[nominálbér]]ek növekedési üteme és a [[munkanélküliség]] szintje közötti kapcsolatot írja le: egy adott gazdaságban minél alacsonyabb a munkanélküliség szintje, annál gyorsabban emelkednek a munkabérek.
 
Nevét az összefüggést először, 1958-ban részletesen publikáló [[Alban William Phillips]] statisztikus közgazdászról kapta. 1926-ban már [[Irving Fisher]] is utalt egy írásában erre az összefüggésre az USA gazdaságára vonatkoztatva. A Phillips-görbe modelljét azóta többször is módosították, mint például [[Paul Samuelson]] und [[Robert Solow]] 1960-ban.
Alban William Phillips [[új-zéland]]i közgazdász ''"The Relationship between Unemployment and the Rate of Change of Money Wages in the United Kingdom 1861-1957"'' (A nominálbérek változási rátája és a munkanélküliség közötti kapcsolat az Egyesült Királyságban 1861 és 1957 között) című cikke a negyedévente megjelenő Economica folyóiratban látott napvilágot 1958-ban. Ebben Phillips leírja a brit gazdaságban általa megfigyelt inverz kapcsolatot a nominálbérek változása és a munkanélküliségi rátája között az adott időszakban. Phillips kifejti azt is, hogy ez a kapcsolat azzal magyarázható, hogy magas foglalkoztatási szint esetén a munkavállalók alkupozíciója erősebb, így magasabb béreket tudnak kiharcolni maguknak. A leírt ok-okozati összefüggés iránya azonban nem megfordítható: nagy mértékű béremelések nem feltétlenül járulnak hozzá egy magasabb foglalkoztatási szint eléréséhez. Fontos megjegyeznünk, hogy Phillips munkája kizárólagosan empirikus jellegű, hiszen azt nem támasztotta alá [[makroökonómia]]i modellel.
 
Ezt a hiányosságot Samuelson és Solow az 1960-as években a ''módosított Phillips-görbe'' modelljének megalkotásával pótolta. A módosított Phillips-görbe egy állandó, elletétesellentétes irányú („trade-off“) kapcsolatot ír le az infláció és a munkanélküliség szintje között. Késöbb sok politikus ezt tévesen úgy értelmezte, hogy a munkanélküliség és infláció tetszőleges kombinációja megvalósítható a Phillips-görbén.
 
Az 1970-es és 80’80-as években azonban a munkanélküliség és infláció közötti empirikus összefüggés eltűnt, helyette ún. [[stagfláció]] jellemezte a fejlett országok gazdaságát, ami nem más, mint a magas infláció és a magas munkanélküliségi szint együttes megnyilvánulása. Már az 1960-as évek végén érték támadások a Phillips-görbe modelljét, egymástól függetlenül [[Milton Friedman]], 1976-os Nobel-díjas és [[Edmund Phelps]], 2006-os Nobel-díjas közgazdászok részéről. Kritikáik azonban csak később, az 1970-es években kaptak jelentős figyelmet. Ezek lényege röviden: hogyan létezhetne hosszútávú kapcsolat egy nominális és egy reál gazdasági változó között, ha hosszútávon a pénz semlegessége érvényesül? Ha a munkavállalók inflációs várakozásai helytállóak, akkor az inflációnak nincs reálgazdaságot befolyásoló hatása. A Phillips-görbe racionális várakozásokat figyelembe vevő módosítása ezeket az összefüggéseket is figyelembe veszi.
 
Ma már gyakorlatilag csaknem minden makroközgazdász elveti egy egyszerű, állandó és előrejelezhető kapcsolat létét az infláció és munkanélküliség között.
 
==Racionális várakozások és a munkanélküliség természetes rátája==
A racionális várakozások elmélete, illetve az inflációt nem befolyásoló természetes munkanélküliségi rátát, az ún. [[NAIRU]]-t (non-accelerating inflation rate of unemployment) feltételező elmélet képesek magyarázatot adni a stagfláció jelenségére.
 
Ez utóbbi elmélet megkülönböztetést tesz a rövid távú és a hosszú távú Phillips-görbe között. A rövid távú Phillips-görbe hasonlít a normál Phillips-görbére, azzal a különbséggel, hogy az hosszú távon elmozdul a gazdasági szereplők várakozásainak változása következtében. Az elmélet feltételezi, hogy hosszú távon létezik a munkanélküliségnek egy bizonyos szintje (a NAIRU avagy a "természetes" munkanélküliségi ráta) amely mellett az inflációs ráta stabil marad. A NAIRU elmélete szerint tehát a hosszú távú Phillips-görbe függőleges, hiszen az infláció és a munkanélküliség közötti ellentétes kapcsolat (trade-off) megszűnik. [[Edmund Phelps]] ezzel kapcsolatos munkásságáért kapta 2006-ban a [[közgazdasági Nobel-díjatdíj]]at.
 
{{csonk-közg}}
[[Kategória:Makroökonómia]]
 
[[en:Phillips curve]]
[[ar:منحنى فيليبس]]
[[bn:ফিলিপ্‌স রেখা]]
[[de:Phillips-Kurve]]
[[el:Καμπύλη Φίλλιπς]]
[[en:Phillips curve]]
[[es:Curva de Phillips]]
[[fi:Phillipsin käyrä]]
[[vi:Đường cong Phillips]]
[[zh:菲利普斯曲线]]
 
[[Kategória:Makroökonómia]]
89 988

szerkesztés