„Lánchíd Palota” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rolitron (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Rolitron (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
A XIX. század közepén erre a területre kerültek az új lendületet nyert polgárosodás intézményei. 1857-ben megépült az Alagút, 1861-től fogadta közönségét a Budai Népszínház, 1862-ben átadták rendeltetésének a Budai Takarékpénztár palotáját a Fő utcában. A híd lábánál kialakuló terecskének – a mai [[Clark Ádám]] térnek – akkor már neve is volt: Lánchíd tér. A kiegyezés esztendejében, 1867-ben kezdődött a Lánchíd Társulat székházának építése [[Ybl Miklós]] tervei alapján. Ybl munkásságának e korszaka a neoreneszánsz stílusjegyek konzekvens alkalmazásával jellemezhető, mely irányzat kedvezett a reprezentatív épületek megszületésének, az igényes megjelenésnek. Az épület így a maga korában modern és újszerű volt, ma elegánsan konzervatív hatású.
 
A palota zártudvaros épület – az éppen azokban az években zajló budai Duna-parti beépítésnek ez volt az uralkodó alaprajzi elrendezése –, emeleteit az udvari oldalon függőfolyosó kíséri. Az évek során számos változás történt, ám a kapualj, a dór oszlopokkal berendezett előcsarnok, a főlépcső tágassága, öntöttvas oszlopai, lépcsőkorlátjai, az egykori pompáról tanúskodnak, mutatják, milyen lehetett a ház átadásakor, amikor beköltözött a részvénytársaság irodája, s az emeleteket elfoglalták az első lakók. Köztük Reitter Ferenc, a város legendás mérnöke, Herrich Károly, az Alagút Társaság igazgatója, és Heinrich Nepomuki János doktor, a Rác-fürdő tulajdonosa. Maga a Lánchíd Társaság a dunai szárny földszintjén rendezkedett be. Itt volt az ülésterem, a könyvelők, a műszaki felügyelők, a pénztárosok, és az igazgatóság szobái. A [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa]] 1870-ben, a Budapesti Államhidak Felügyelősége pedig 1871-ben, a Lánchíd és a palota állami megvásárlása után költözött be a részvénytársaság irodáiba. Jelentős helyszíne volt az épület a fővárost alakító politikának abban a periódusban, amelyben a Budapest jövője szempontjából legfontosabb döntések születtek – báró [[Podmaniczky Frigyes]] személyes felügyelete mellett, akit Krúdy „Budapest Vőlegényének” nevezett. Sétányok épültek a Duna-partokon, és a rakpartokon, valamint két további híd, és a királyi Várkert, azaz a kioszk és a Várkert-bazár. Színházak – köztük az Operaház –, maga az Andrássy út és a Nagykörút is ekkor született meg.
 
1920 után megváltozott az épület funkciója, bár ez az épület szempontjából némi gazdagodással is járt. Sörcsarnok, kávéház nyílt a földszinten, majd bezárt, hogy újabbat nyissanak. 1935-ben született meg a döntés: ide költözik a Közigazgatási Bíróság. 1954-ben beköltözött a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, 1981-ben pedig a Budai Központi Kerületi Bíróság. A tulajdonos, az Igazságügyi Minisztérium a rendszerváltás után adta el, és ürítette ki a palotát. Azóta elhagyottan, kihasználatlanul állt. A hányattatás időszaka most azonban véget ér, s a Lánchíd Palota régi pompájában születik újjá.