„Phillips-görbe” változatai közötti eltérés

a
(Bővítés az angol nyelvű szócikk alapján)
A racionális várakozások elmélete, illetve az inflációt nem befolyásoló természetes munkanélküliségi rátát, az ún. [[NAIRU]]-t (non-accelerating inflation rate of unemployment) feltételező elmélet képesek magyarázatot adni a stagfláció jelenségére.
 
Ez utóbbi elmélet megkülönböztetést tesz a rövid távú és a hosszú távú Phillips-görbe között. A rövid távú Phillips-görbe hasonlít a normál Phillips-görbére, azzal a különbséggel, hogy az hosszú távon elmozdul a gazdasági szereplők várakozásainak változása következtében. Az elmélet feltételezi, hogy hosszú távon létezik a munkanélküliségnek egy bizonyos szintje (a NAIRU avagy a "természetes" munkanélküliségi ráta), ami mellett az inflációs ráta stabil marad. A NAIRU elmélete szerint tehát a hosszú távú Phillips-görbe függőleges, hiszen az infláció és a munkanélküliség közötti ellentétes kapcsolat (trade-off) megszűnik. [[Edmund Phelps]] ezzel kapcsolatos munkásságáért kapta 2006-ban a [[közgazdasági Nobel-díj]]at.
 
A racionális várakozások elmélete szerint a várt és ténylegesen megvalósuló inflációs ráta közötti eltérések nem számottevőek és csak ideiglenesek. Azaz a rövid távú periódusok olyan kicsik, hogy gyakolatilag szinte nem is léteznek: minden olyan gazdaságpolitikai törekvés, ami a munkanélküliségi ráta NAIRU alá csökkentését célozza meg, a várt infláció azonnali emelkedése miatt eleve kudarcra van ítélve. Így a munkanélküliségi ráta csak véletlenszerűen és ideiglenesen térhet el a természetes szinttől, s ezen az eltérések a gazdasági szereplők véletlenszerűen fellépő, várt inflációs rátára vonatkozó becslési hibájának tudhatók be. Ebből a szemszögből az aktuális és a természetes munkanélküliségi ráta közötti bárminemű eltérés csupán illúzió.
307

szerkesztés