„A Karib-térség történelme” változatai közötti eltérés

a
Robot dolgozik: Kalapos betűk lecserélése (ôõû)
a (Robot dolgozik: Kalapos betűk lecserélése (ôõû))
==[[Karib-térség]] a spanyolok megérkezése előtt==
Amikor a spanyolok 1492-ben elérték a [[Karib-térség|Karib szigeteket]], három ember csoportot találtak. Mindannyiuk [[Dél-Amerika|Dél-Amerikából]] vándoroltak a szigetekre viszonylagosan a közel múltban. A kis számú ''ciboney'' indiánok (vagy Siboney) [[Dominikai Köztársaság|Hispaniola]] és [[Kuba]] észak-nyugati csücskén éltek. A [[Bahama-szigetek|Bahamákon]], [[Nagy-Antillákon]] és [[Trinidad és Tobago|Trinidadon]] az ''arawak'' indiánok települtek le. A ''karibok'' a [[Brit Virgin-szigetek|Virgin-szigetek]], és a [[Kis-Antillák]] számos szigetét valamint [[Trinidad]] északnyugati részét birtokolták.
A fehér emberek letelepedésében és fennmaradásában e három indián csoportnak nagy szerepe volt.
Elsőként a ''ciboney'' indiánok kb i. e. 1500 körül jelntek meg [[Kuba]] és [[Hispaniola]] északnyugati partján. Kis csoportokban (család) éltek, s gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal tartották fenn magukat. Mint a többi szigeteken elő őslakók, ők is kevés ruházatot hordtak, és festettek a testüket. A telephelyeiken nem találtak semmi bizonyítékot arra, hogy növénytermesztéssel, fazekassággal vagy fegyver készítésvel foglalkoztak volna. Pattintott kőeszközöket használtak.
 
==A békés arawak indiánok==
A spanyolok úgy jellemezték az arawak indiánokat, mint békés, barátságos, vendégszeretôvendégszerető és szertartásos embereket. A Nagy Antillák és a Bahama szigetek egyfajta trópikus paradicsom volt a benszulöttek számára. Mezőgazdaságuk egyszerű, de hatékony volt, a kellemes klima pedig szükségtelenné tette a fűtést, s olyan házak épitését, amelyek védelmet nyújtanak az idő viszontagságaival szemben. Az élemiszerről a természet gondoskodott, igy az arawak emberek szabad idejükben cserepeket készitettek, kosarat fontak, pamutot szőttek, és viszonylag egyszerű kőeszközökkel igényesen kidolgozott kőszobrocskákat készitettek. Az asszonyok és férfiak festették a testüket és kedvelték az ékszereket, amelyek töbnyire csontból, kagylóból, kőből, vagy aranyból készŭlt. Az arany értékes volt számukra, mivel természetes formájában a folyók medrébôlmedréből mosták ki. Ezeket az arany rögöcskéket sima lemezzé alakitották, nyakékek, maszkot készitésehez használták, vagy fül- és orrkarikává formálták. Az arany diszek különösen felkeltették a spanyolok érdeklődését, s rabszolgaságba kényszeritették az őslakókat, hogy több nemes fémhez jussanak.
Arawak emberek kedvelt időtöltése volt a labdajáték, amelyet az európai fotballhoz lehetne leginkább hasonlitani. Majdnem minden falunak volt egy négyszögletes pályája erre a célra. Az ünnepek és tánc is gyakori jelenség volt, de a sokkal ünnepélyesebb vallási vagy szertartásos festiválokat a közösség vezetője szervezte.
A tánc talán még gyakoribb volt a Karibok körében, akik alkohol fogyasztással kötötték egybe ezeket az ünnepeket. Az alkoholt a kukoricából édes burgonyából és ananászlébôlananászléből erjesztették. Később, a spanyol hóditás után, a rutinos alkohol fogyasztás általánossá vált az arawak indiánok körében is. Mindkét törzsbeliek használtak dohányt.
Az arawak indiánoknak szervezett vallási és politikai rendszerük volt, ahol a legfőbb vezető a '''caciques''' volt, akinek hatalma csak névleges, vagy inkább tiszteletbeli volt. A szigeteken belül a területeket provinciákra, a provinciákat pedig kerületekre osztották, amelynek élén a terület főembere állt. Útasitásait, parancsait minden meggondolás nélkül végre kellett hajtani.
Az awarak emberek hitték, hogy a jó és gonosz szellem megszállja az ember testét és sok más természetes tárgyat is. Keresték a szellemekkel való kapcsolatot papjaikon és sámánjaikon kersztül. Kis plasztikáik ezeket a szellemeket személyesitették meg, amelyeket '''zemis'''-nek hivtak.
116 360

szerkesztés