„Alakítási szilárdság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
Az alakítási szilárdság meghatározására számos kísérleti és számításos módszer alakult ki.
*''Kísérleti módszerek:''<br>A kísérleti módszerek (húzó-, nyomó- vagy duzzasztó- és csavarókísérlet, ''Ford''-próba) nehézségét az jelenti, hogy a definícióban szereplő egytengelyű feszültségállapotot a gyakorlatban igen nehéz biztosítani, ráadásul az alakváltozási sebesség (és a hőmérséklet) mértéke változik a kísérlet folyamán. Ennek a kiküszöbölésére alkották meg az ún. ''plasztométer''eket, amelyek mechanikus vagy elektronikus vezérléssel valósítják meg az állandó alakváltozási sebességet (mintegy 0,01…500 s<sup>-1</sup> között beállítható tartományban), ráadásul sok típusuknál lehetőség van a hőmérséklet állandó értéken való tartására is. A ''ballisztikus plasztométerek'' alkalmazásával nagy alakváltozási sebességet (~10<sup>4</sup> s<sup>-1</sup>) lehet elérni, a korszerű ''csavaró plasztométerek'' pedig főleg melegalakítási vizsgálatokra használhatók eredményesen. A hőmérséklet tartását a próbadarabot körbevevő csőkemencével tudják biztosítani.<br>A nyomó- (duzzasztó-) kísérletek speciális módszere a ''lapos zömítés'' (''Ford''-próba), amelynél a geometriai viszonyok betartásával jól közelíthető az egytengelyű feszültségi állapot.
*''Számításos módszerek:''<br>A számításos módszerek is többnyire kísérleti méréseken alapulnak, ilyen például a ''Hajduk''-féle módszer, ami az ún. ''termodinamikai tényezőkre'' épül. Melegalakítás esetén:<br> <math>k_f = k_{f0}\cdot K_T \cdot K_\varphi \cdot K_\dot \varphi</math> .<br>A képletben <math>k_{f0}</math> egy alapérték, acéloknál például a ''T'' = 1000 °C hőmérséklethez, a <math>\varphi </math> = 0,1 mértékű alakváltozáshoz és a <math>\dot \varphi </math> = 10 s<sup>−1</sup> alakváltozási sebességhez tartozó alakítási szilárdság. Az alakítási szilárdság kiszámításához ezt az alap alakítási szilárdságot szorozzák meg az 1000 °C-tól eltérő hőmérsékletet „korrigáló” tényezővel, csakúgy, mint a tényleges alakváltozást és alakváltozási sebességet leíró tényezővel. Ezek a helyesbítő tényezők sok-sok kísérleti mérésre alapuló összefüggések és – az anyagminőségtől függő – állandók alapján határozhatók meg az alábbi összefüggések szerint:<br> <math>K_T = A_1 \cdot exp(-m_1 \cdot T)</math> ,<br> <math>K_\varphi = A_2 \cdot \varphi^{m_2}</math> ,<br> <math>K_{\dot \varphi} = A_2 \cdot \dot \varphi^{m_3}</math> .
==Források==
| |||