„Monte Albán” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  12 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: kiemeltcsillag ehhez a szócikkhez: es:Monte Albán)
'''Monte Albán''' a legnagyobb [[prekolumbán]] ásatási színhely a dél-mexikói [[Oaxaca]] államban. A régészeti lelőhelyek az Oaxana-völgy középső részén helyezkednek el, kb. 9 km-re Oaxaca városától (székhely) nyugatra.
 
Monte Albán vallási épületegyüttese egy kb. tengerszint felett 1940 méter magas mesterséges dombon épült. Az épületegyüttesre a lépcsőzetes teraszos építkezés a jellemzôjellemző, s egy tucat mesterséges domb borítja az egész fennsík gerincvonalát. [[Atzompa]] és [[El Gallo]] domb közelében az ásatások során előkerült romokat is az ősi város szerves részének tekintik.
 
Monte Albán (kb. [[i. e. 6. század|i. e. 6]] – [[8. század|i. sz. 8. század]]), mint [[Mezoamerika]] legősibb városa, hosszú időn keresztül a [[zapotékok|zapoték]] elit társadalmi és politikai központjául szolgált. Szerepe legalább olyan fontos volt ezen a területen, mint a tőle északra levő [[Teotihuacán]]é. A város a [[6. század|6]]-8. század táján elvesztette politikai szerepét, és ezután hamarosan elhagyatottá vált. A feltárt temetkezési helyek arra utalnak, hogy a későbbi időkben ismét kis számú közösségek telepedtek le, és egészen a gyarmati időszak kezdetéig felkeresték szertartások bemutatása végett.
A romok az Oaxaca-völgyben minden irányból jól láthatók, ezért a gyarmati idő kezdetétől a mai napig kedvelt helye éppúgy a felfedezőknek, mint a turistáknak.
Az első intenzív régészeti felmérések [[1902]]-ben kezdődtek [[Leopoldo Batres]] vezetésével, késôbbkésőbb pedig a mexikói kormány égisze alatt [[Porfirio Diaz]] végzett feltárásokat. Azonban tudományos igényű ásatásokra csak [[1931]]-ben került sor egy mexikói régész, [[Alfonso Caso]] irányításával. Az elkövetkezendő 18 év alatt Caso és munkatársai [[Ignacio Bernal]] és [[Jorge Acosta]] nagy területet tárt fel az épületegyüttes magjában, amelyet a nagyközönség számára is megnyitottak.
 
Az ásatások során nagy számú lakó és szertartási épületeket, valamint többszáz temetkezési helyet tártak fel. A munkálatok során Caso és kollégái a kerámiákat alapul véve megállapítottak egy időrendi sorrendet a korai sírokban talált leletekből kb. az i. e. 6. századtól egészen a késő posztklasszikus periódus végéig, [[1521|i. sz. 1521]]-ig.