A [[mechitarizmusMechitarista rend|mechitaristák]] kongregációja]], amely [[1717]]-ben Velence pártfogása alatt Szent Lázár szigeten letelepedett s főkolostort állított, kebeléből időnként hitszónokokat szokott kiküldeni. Ilyen mechitarista küldött, ([[Pater Károly]]) érkezett [[Ebesfalva|Ebesfalvára]] is, Erdélybe, hol Acontius szülei akkor laktak. E hitszónok olyan hatást tett az akkor alig 17 éves Acontiusra, hogy ez szintén a papi pályára határozta magát, Károly atyát Velencébe visszakísérte, s miután István főapát vette fel, ő is az István szerzetesi nevet nyerte. [[1758]]. [[augusztus 22]]-én tette le szerzetesi fogadását, s [[1763]]. [[október 27]]-én pappá szenteltetett. Ezen években a [[teológia]]i tudományokon kívül, amelyeknek tudora lett, a [[filológia|filológiával]] és bölcselettel foglalkozott, és az alig 30 éves fiatal papra a kolostori nevelő intézet igazgatását bízták. Leginkább az örmény irodalom újjáalkotását tűzte ki céljául, s az úgynevezett haicanizmust, vagyis az ősi tiszta [[örmény nyelv]]et magáévá tette. [[1785]]-ben a főapát helyettesévé választották, ami azonban tudományos munkásságában nem akadályozta. Ez időtájban érkezett Velencébe Lourdet Simon [[Franciaország|francia]] pap a keleti nyelvek tanára a ''haicán'', vagyis az örmény irodalom tanulmányozására. A főapát e vendég vezetését Acontiusra bízta; három évi együttlét után Lourdet befejezte küldetését, s magával vitte kinyomtatás céljából az Acontius által készített [[latin]]–örmény szótár kéziratát, amely azonban [[1789]]-ben elveszett.
A francia háború kitörése után Acontiust Erdélybe küldték, hogy ott faj- és hitrokonait szónoklataival vigasztalja és erősítse. Itt [[1799]]-ig élt, amikor I. István főapát haláláról értesült, és az új apát választására Velencébe hívták. Miután megérkezett Velencébe, [[1800]]. [[november 10]]-én a kongregáció tagjai őt választották meg egyhangúlag II. István néven főapáttá. [[VII. Pius pápa]] [[1804]]-ben [[sunna]]i [[érsek]]ké nevezte ki és szentelte fel.
