„Enyicke” változatai közötti eltérés

A falu területén már a paleolit korban is éltek emberek, a pilinyi kultúra, a késő bronzkor és a korai vaskor, a hallstatti kultúra temetőinek nyomait tárták itt fel. [[1232]]-ben említik először ''Eniske'' néven. [[1267]]-ben [[V. István|István ifjabb király]] ''Enezca'' földjét híveinek Pósa magiszternek és testvérének adja, amely az oklevél szerint korábban [[Abaújvár]] birtokosáé volt, aki utód nélkül halt meg. [[1332]]-ben a pápai tizedjegyzék említi plébániáját és [[Szent István király]] tiszteletére szentelt templomát. Az [[1427]]-es összeírás szerint a falunak 37 adózó portája volt, melyből 20 a püspöknek, 11 Bakty Zsigmondnak, 6 Buzlay Balázsnak adózott. [[1553]]-ban csupán 19 portát számláltak a faluban. [[1621]] előtt épült Wesselényi-várkastélya, melyet ekkor romosnak mondanak, [[1681]]-ben a katonaság rongálta meg, [[1688]]-ban újjáépítették. [[1672]]. [[szeptember 14]]-én itt aratott győzelmet a bujdosók serege Spankau kassai főkapitány kétezer fős császári serege felett. [[1705]]-ben már működött katolikus iskolája. [[1720]]-ban mindössze 7 háztartás volt a településen. Ebben az időszakban északról szlovák telepesek érkeztek a községbe. A 18. századtól [[1848]]-ig Enyicke várástartási joggal bíró mezőváros volt. [[1828]]-ban 229 házában 937 lakosa élt.

 

 

 

[[1910]]-ben 1082, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák