„Ivan Iljics halála” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
Barlac (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
==Cselekménye==
{{cselekmény}}
„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.” Mint [[Szentpétervár|szentpétervári]] törvényszéki bíró, egy családos ember gondtalan életét éli, míg egy napon egy függöny felakasztása közben elesik és rejtélyes hasi fájdalma támad. Az eleinte jelentéktelen fájdalom lassan kínzóbbá válik, orvoshoz kell fordulnia. A hosszas orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre súlyosabbak lesznek, míg végül Ivan Iljics szembe kell hogy nézzen a megfoghatatlan, ismeretlen, biztosan közeledő halállal.
 
Ivan Iljics meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg a lassú kínokatkínjait, hiszen helyesen élt, tehát a halálnak, ha jönnie is kell, gyorsnak és fájdalommentesnek kellene lennie. Állapota beárnyékolja felesége gondtalanságát, aki nem vesz tudomást annak súlyosságáról, továbbra is estélyekre és operába jár, s úgy kezelvekezeli Ivan Iljicset, mintha csak lábadozna – ahelyett, hogy elfogadná hogy férje haldoklik. Emiatt Ivan Iljics meggyűlöli saját családját, Geraszim nevű szolgájánál keres lelki nyugalmat, aki fáradhatatlanul szolgálja őt és mindigmindvégig mellette van. Geraszimot, nem rémíti a halál gondolata, képes a szánalomegyütt érzéséreérezni és nem menekül egy haldokló társaságától. Ivan Iljics tisztelni kezdi őt ezért és elbizonytalanodik, ő maga rendes ember volt-e korábbiegész életében.
 
Utolsó napjai megvilágosítják számára e kérdést és megmutatják a különbséget hiú, felszínes, félelmekkel teli, és egy valóban helyesen élt élet között, mely mentes az előbbb leírt tulajdonságoktól és képessé teszi az embert a szánalomra és együttérzésre is a szenvedők iránt. Életének utolsó, kiteljesedett pillanatában többé már nem gyűlöli családját, hanem sajnálja őket mint szenvedőket, akik képtelenek másként élni, mint képmutatásban. „Milyen boldogság!” – szól utoljára, és meghal.