„Italikus művészet” változatai közötti eltérés

Az [[i. e. 2. évezred]] végétől új [[etnikum|népek]] érkeztek, [[indoeurópaiak]] és mások. A kora vaskori Itália nem volt egységes, és a művészet sem. Több kisebb nép egymás mellett élő kultúrája jellemző. Az egyes [[régészet]]i anyagok együtteseit a régészek nem mindig tudják egy-egy néphez hozzárendelni, emellett a kultúrák egymás utáni sorrendje is bizonytalan. Az új [[bevándorlás|bevándorlókat]] egységesen [[italikus népek]]nek nevezik. E népek többsége az [[indoeurópai nyelvcsalád]]hoz tartozó nyelveken beszélt ([[italikus nyelvek|italikus]] és valószínűleg [[illír nyelvek|illír]] nyelveken), kivéve az [[etruszkok]]at. (Az etruszkokat sokan nem is sorolják az italikus népek közé, hanem külön tárgyalják.) Az italikus népek kultúrái az etruszk és itáliai görög (italióta) [[városállam]]ok kultúrájával egyidőben virágoztak egészen az észak-itáliai [[kelták|kelta]] hódításig, illetve a [[Róma Birodalom|római hódítás]] koráig.

 

 

A görög és etruszk kultúrába olvadt bele az [[i. e. 9. század|i. e. 9]]-[[i. e. 7. század|7. században]] még önálló, a [[Tiberis]]től [[Calabria|Calabriáig]] terjedő '''fossa-kultúra''' is, amelynek emlékei a tölgyfaládákba temetett halottak.