„A szofista” változatai közötti eltérés

A dialógus időpontja a Theithétoszban[[Theithétosz (dialógus)|Theithétosz]]ban leírt beszélgetés másnapja. Résztvevők: [[Szókratész]], Theodórosz és két ifjú tanítványa, Theaithétosz és az ifjú Szókratész valamint egy [[Velia|Eleából]] érkezett vendég – akiről csupán annyit tudunk meg, hogy Parmenidész és [[eleai Zénón|Zénón]] tanítványa és „igazi filozófus”.

A beszélgetés kezdetén Szókratész feltesz egy kérdést, melynek a megválaszolására a jelenlévők az eleai vendéget kérik fel. A kérdés a következő:„ vajon„vajon a filozófus, az államférfi és a szofista név három különböző nemre vonatkozik-e?” A vendég kérdés-felelet formában kívánja megvizsgálni a problémát, beszélgetőtárs szerepét pedig Theaithétosz vállalta. Az első lépés a szofista meghatározására tett kísérlet lesz. Mivel a név önmagában nem elégséges egy dolog meghatározására, alapos számadásra lesz szükség. Ahhoz, hogy kialakítsanak egy jól használható meghatározási módszert, a vendég javaslatára egy könnyebb tárgyon fognak gyakorolni.<ref>A szofista 218c-d</ref> Ez a tárgy a horgászat, az alkalmazott módszer pedig a [[diairetikus módszer]] (''diaireszisz'') lesz. <ref>Platón a szofistákat „nem egykönnyen ejthető vad”nak nevezte, a szofista meghatározását pedig „szofistákra való vadászat”ként határozta meg. Valószínűleg ezért választotta a horgászatot, ami ugyancsak valamilyen állatra való „vadászat” a módszer gyakorlására.</ref>

A fenti felsorolásból kiderül, hogy bár a szofista sokféle tudással bír, mégis egy mesterségről kapta a nevét, tehát nem derült fény mesterségének a lényegére ezért további kutatásokra lesz szükség. A beszélgetőtársak a fenti felsorolásból az ötös számú meghatározásra koncentrálnak: a szofista a szópárbaj mestere, azaz az ellentmondás mestere. Azt állítja magáról, hogy képes vitába szállni bárkivel és erre mást is könnyen megtanít. Olyan ember viszont nincs aki mindent tudna, tehát a szofista, aki azt a hitet kelti a hallgatóban, hogy mindenhez ért, a tudásnak csak a látszatával bír. A festő a valódi tárgyak hasonnevű utánzatait készíti el, ilyen mesterség – „utánzóművészet” – kell, hogy legyen a szofista mestersége is. A szofista csupán annyiban különbözik a festőtől, hogy míg az a tárgyak képmásait hozza létre, a szofista, aki a tudás látszatát kelti, beszéd útján teszi mindezt.

Miután Platón a szofistákat a képalkotó mesterségek alá sorolta, a képalkotó mesterségeket tovább osztja képmáskészítő és látszatkeltő mesterségekre. Azt azonban még nem tudni bizonyosan melyik felosztásba is tartozik a szofista.