„Magyar belháború (1526–38)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kaif (vitalap | szerkesztései) |
Kaif (vitalap | szerkesztései) |
||
190. sor:
{{kategóriaszócikk|Kőszeg ostroma}}
Szulejmán [[április 25]]-én indította el támadását. Magával vitte Ferdinánd követeit, akiket csak [[Kőszeg]]nél engedett szabadon. A Bécs elleni újabb akciót most körültekintőbben vezette, mint [[1529]]-ben, ám még így is lassan haladt. Bár akkoriban és később is úgy vélték, hogy az osztrák, sziléziai és morva tartományokat szándékozik meghódítani, de a legerősebb álláspont az, hogy megostromolni és bevenni szándékozott Bécset. Seregében nagy számmal magyar vezetők (de magyar katonaság aligha), akik keresztül vezették az országon. A sereg kiegészült a moldvai vajda küldötte erősítésekkel, akik a császárváros [[1529]]. évi ostromában is részt vettek. Ekkor már gyülekezőben volt egy olyan nagy birodalmi sereg Bécs alatt, melyhez hasonló erő összetoborzását a Habsburgok csak több mint fél évszázad múlva, azután pedig csak [[1664]]-ben ismételtek meg és csak akkor vetették harcba a törökök ellen.<ref>A Kőszeg ostromakor összegyűlt sereget Szilágyi Imre és Liptai Ervin is 80 ezer gyalogosra és hatezer lovasra, addig Várkonyi Ágnes 130 ezer főre teszi. Utóbbi létszámát erősen megkérdőjelezik a történészek, mivel az akkori logisztikai problémákból adódóan egy nyugati állam nem tudott százezer fős sereget kiállítani, úgyhogy csak a Liptai-Szilágyi adatokra hagyatkozhatunk.</ref><br>
A szultán ostromolni kezdte a [[Vas vármegye|
A szultán tudta, hogy a birodalmi hadak rendkívül képzett egységekből tevődtek össze, míg az ő seregének csak negyede volt a reguláris nyugati katonákkal megmérkőzni képes elit janicsár és szpáhi. Ezért nem mert ebbe a kockázatos ütközetbe belebonyolódni, ezért Kőszeg ostromával húzta az időt, de az is lehet, hogy csak keletebbre akarta csalni Károlyt és Ferdinándot.<br>
Károly sem lépte át a magyar határt, hogy ott vívjon döntő csatát a törökökkel, mert a fejedelmek a hadsereget csak Bécs és az osztrák tartományok védelmére szavazták meg.<ref>Várkonyi Ágnes, 8. old.</ref> Szulejmán végül megegyezve Jurisicssal némileg még előrenyomult, majd más irányból visszatért hazájába.
|