A németországi [[Freiburg im Breisgau|Freiburgban]]ban és [[Tübingen]]ben tanult. [[1910]]-ben szentelték pappá. [[1915]]-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékre került a berlini [[:de:Humboldt-Universität zu Berlin|Humboldt egyetemen]], amelyet 1939-ig, a [[náci]]k általi kényszernyugdijazásáig vezetett. 1935-ben a nemzeti szocialista Jézus-mítosz ellen fordult és kiemelte [[Jézus]] zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a Tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-ban a Müncheni egyetemen tanított egészen nyugdijazásáig. Utóda ezen a tanszéken [[Karl Rahner]] a XX. sz. legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a [[II. vatikáni zsinat]]on sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus komisszióba.
1968. október 1-én húnyt el. Először a müncheni papi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.