A '''neoreneszánsz''' a [[historizmus]] azon fajtája, mely a [[reneszánsz]] építészet stíluselemeit alkalmazza vagy esetenként utánozza. A [[neogótika]] után bontakozott ki, jelentős szerephez jutott Magyarországon. Az építészek egyre inkább elszakadtak a romantikus építészet elveitől. [[Ybl Miklós]] kifejezetten tanulmányozta a reneszánsz építészetet, így jutott el egyéni formanyelvéhez, mely az [[eklektika]] nyugat-európai szintű építészévé teszi őt. Fő művén, az [[Operaház]]on reneszánsz boltívek érvényesülnek más stíluselemekkel keverten. Ugyanez érvényes a [[Szent István-bazilika|Szent István-bazilikára]]. Általánosságban is elmondható, hogy a magyarországi [[eklektika]] a neoreneszánszból fejlődött ki. [[Jókai Mór]] [[balatonfüred]]i villája ennek szép emléke. A fejlett neoreneszánsz jellegzetes alkotásai az esztergomi prímási palota, és a [[Magyar Tudományos Akadémia]] épülete.
Az építészek egyre inkább elszakadtak a romantikus építészet elveitől. A romantikus [[félköríves stílus]] és a neoreneszánsz közti átmenetet képviseli a magyarországi építészettörténet egyik vízválasztója, a Stüler tervezte [[MTA]] épülete. Az értett historizmus neoreneszánsz alkotásai: Ybl: Opera, Szt. István-bazilika; Jókai Mór Balatonfüredi villája; Pártos Gyula: Szent István-templom (Kiskunfélegyháza); esztergomi prímási palota. A historizmus késői szakasza, amit egyre inkább fáradt eklekticizmus jellemez akár egy épületen belül is, a neoreneszánszból fejlődött ki.
A historizmus hanyatlásával előtérbe kerültek az eklektikára utaló jellegzetességek, mint a [[Pártos Gyula]] tervezte kiskunfélegyházi Szent István-templomon, melyen az egyes elemek kétségtelenül reneszánsz stílűek, az épület egésze viszont nem utal tiszta reneszánszra.
