„Berthóti István” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete: link |
a Robot: Kozmetikai javítások |
||
1. sor:
'''Berthóti István''' (17. század közepe – [[Érsekújvár]], [[1709]]. [[október 15]].) [[kuruc]] [[brigadéros]], majd vicegenerális.
== Családja ==
Előkelő [[Sáros vármegye]]i birtokos nemesi család sarja, Berthóti Gábor alispán és Lövey Mária fia, [[Berthóti Ferenc]] szenátor és vicegenerális féltestvére. Felesége Váradi Erzsébet, Váradi István (†1706) és Vay Erzsébet leánya volt, aki megözvegyülve előbb Kálmánczay Imréhez (†1710/1711), majd Palásthy Ferenchez (†1749 körül) ment nőül.
== Élete ==
A török elleni harcokban szerzett magának tekintélyt. 1683-tól [[nyitra]]i, majd 1685 végétől [[szolnok]]i kapitány, császári lovas ezredes. A kurucok oldalán 1704 szeptemberétől ismét szolnoki főkapitány, a következő évben már brigadéros, egyúttal egy lovasezred parancsnoka. 1707. május 22-től a kulcsfontosságú Érsekújvár főkapitánya. 1708. szeptember–október folyamán, éppen a katasztrofális [[trencséni csata|trencséni vereség]] utáni válságos időszakban, elszántan védte a várat [[Sigbert Heister]] tábornagy ostromával szemben. Elismerésül [[II. Rákóczi Ferenc]] fejedelem 1708. december 27-én érsekújvári kerületi vicegenerálissá nevezte ki.
== Irodalom ==
*Heckenast Gusztáv: ''Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár.'' S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) ISBN
*Mészáros Kálmán: ''II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711.'' Budapest, 2006. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) ISBN
*Mészáros Kálmán: Két kuruc tábornokné. (Nagyszegi Gáborné Urai Éva és Berthóty Istvánné Váradi Erzsébet.) In: ''Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára.'' Szerk. Tamás Edit. Sárospatak, 2000. II. köt. (A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 41.) 219–231.
| |||