„Friedrich Wilhelm von Bülow” változatai közötti eltérés

'''Friedrich Wilhelm von Bülow báró, Dennewitz grófja''' ''(Friedrich Wilhelm Freiherr von Bülow, Graf von Dennewitz)'' (* Falkenberg, [[Altmark]], [[Porosz Királyság]]; [[1755]]. [[február 16]]. – † [[Königsberg]], [[Kelet-Poroszország]]; [[1816]]. [[február 25]].), porosz tábornok, a napóleoni háborúkban [[Gebhard Leberecht von Blücher|Blücher]] tábornagy hadtestparancsnoka.

 

 

Friedrich Heinrich bárót tehetsége a zenei pályára predesztinálta. Kimagasló képességeire felfigyelt [[II. Frigyes Vilmos porosz király|II. Frigyes Vilmos]] porosz király is. A fiatalember 1790 körül már bejuthatott [[Berlin]] legmagasabb köreibe, meghívták a legdivatosabb társaságokba is. Emellett nem hanyagolta el katonai tanulmányait sem. 1792-ben tényleges századossá léptették elő. 1793-ban kinevezték az ifjú [[Lajos Ferdinánd porosz királyi herceg]] segédtisztjének, őrnagyi rangban. Ő oktatta a hercegnek a katonai szakismereteket.

 

1792–94-ben részt vett a [[Nagy Francia Forradalom|francia forradalmi hadsereg]] elleni rajnai hadjáratokban. [[Mainz]] 1793-as ostroma során tanúsított vitézségéért megkapta a ''[[Pour le Mérite]]'' érdemrendet, és őrnaggyá léptették elő. A királyi herceg segédtisztjeként ténykedett az első koaliciós háborút 1795-ben lezáró [[baseli béke]] megkötéséig. Ezt követően a [[Mazuri tavak]]nál, a [[soldau]]-i helyőrségben (ma: [[Działdowo]], [[Lengyelország]]) szolgált, a muskétás gárdánál ''(Füsiliergarde)''. [[1797]]-ben zászlóaljparancsnokká nevezték ki.

 

1802-ben feleségül vette von Auer ezredes leányát. A következő évben alezredessé léptették elő, és a soldau-i hadtestben kapott egységparancsnoki beosztást. Bátyjának, Dietrichnek zavaros ügyei és szerencsétlen lépései megzavarták családjának békéjét, és kikezdték az ő magánvagyonát is. [[1806]]-ban elveszítette két gyermekét, majd felesége is meghalt. Az is lesújtotta, hogy kizárták ezredéből, amely résztvett a [[I. Napóleon|Napóleon]] elleni 1806-os hadjáratban. A hadjárat katasztrofális kudarcát látva azonban megerősítette elszántságát, és új lendülettel vetette magát a szolgálatba.

 

 

1808-ban Bülow feleségül vette első feleségének 18 éves húgát. Ugyanebben az évben vezérőrnaggyá léptették elő, ettől kezdve minden erejével a Napóleon által megalázott és szövetségi szerődésbe kényszerített [[Porosz Királyság|Poroszország]] feltámasztásának szentelte életét. Lángoló hazafisága időnként kilengésekre vezette, emiatt magával Blücherrel is összeütközésbe került, és időlegesen nyugállományba helyezték. [[1811]]-ben azonban visszahívták az aktív katonai szolgálatba.

 

[[1808]]-ban vezérezredessé léptették elő. [[1809]]-ben előbb [[Gebhard Leberecht von Blücher]] tábornagy hadseregében, a [[pomeránia]]i lovasságnál kapott dandárparancsnoki kinevezést, majd [[Ludwig Yorck von Wartenburg]] tábornagy (1759–1830) parancsnoksága alatt a nyugat-poroszországi lovassághoz helyezték. Yorck tábornagyot [[1811]]-ben Kelet- és Nyugat-Poroszország teljhatalmú főkormányzójává nevezték ki, [[1812]]-ben Yorck e minőségében Bülow vezérezredest tette meg saját helyettesévé.

 

[[Kép:Dennewitz_Denkmal_Buelow.jpg|thumb|Bülow tábornok emlékműve [[Dennewitz]]ben.]]

Az Oroszország elleni francia hadjárat katasztrofális kudarcát követően, a német felszabadító háború kirobbanását megelőző kritikus hónapokban Bülow vezérezredes keményen kézben tartotta csapatait, nem tett semmilyen visszavonhatatlan lépést mindaddig, amíg a hatodik koalíció uralkodói 1813 márciusában meg nem hozták a döntést a meggyengült Napóleon elleni offenzíva megindításáról.

 

A támadást [[Magdeburg]]nál tervezték, hogy onnan az [[Elba (folyó)|Elba]] folyón átkelve tovább nyomulhassanak nyugat felé. Bülow vezérezredest [[1813]]. [[március 14]]-én altábornaggyá léptették elő. A porosz csapatok Bülow, Hühnerbein és [[Ludwig Yorck von Wartenburg|Yorck]] tábornokok vezetése alatt indultak meg, a szövetséges orosz seregeket [[Ludwig Adolph Peter zu Sayn-Wittgenstein|Wittgenstein]] és [[Friedrich Wilhelm Rembert von Berg|Berg]] tábornokok vezették. A francia csapatok [[Eugène de Beauharnais]] marsall, francia alkirály parancsnoksága alatt 30 000 emberrel az [[Ehle]] folyó mentén, Möckern és Gommern között vonultak fel, a marsall főhadiszállását [[Königsborn]]ban ütötte fel. Wittgenstein elterelő támadásokkal kelet felé csalta a franciákat, majd [[április 5]]-én támadást indított. Hühnerbein tábornok délről, Dannigkow felől rohamozott. Véres kézitusában, négy órán át tartó közelharcban a poroszoknak sikerült a túlerőben lévő franciákat visszaszorítaniuk. [[Vehlitz]]nél, az Ehle folyó mocsaras partvidékén a francia tüzérség nem tudott komoly kárt tenni a mélységben tagolt porosz-orosz vonalakban, így itt is közelharcra került a sor, gyakran mellig érő vízben. A francia lovasság beavatkozási próbálkozásait Bülow lovassága rendre visszaverte. A váratlan vereség Beauharnais marsallt arra késztette, hogy még aznap éjjel Magdeburg felé vonuljon vissza, minden utat, hidat és közlekedésre alkalmas töltést lerombolva maga mögött.

 

 

 

[[Szeptember 6]]-án [[Potsdam]] közelében, [[Dennewitz]] község mellett nagyobb csatára került sor. A Bülow-hadtest, a [[Bogislav Friedrich Emanuel von Tauentzien|Tauentzien]] altábornagy (1760–1824) által vezetett IV. porosz hadtest olyan súlyos vereséget mért a Berlin ellen nyomuló [[Michel Ney|Ney]] marsall csapataira. A súlyos veszteségeket elszenvedett francia erők többé nem jelentettek veszélyt a fővárosra. A [[dennewitzi csata|dennewitzi csatában]] csak porosz erők vettek részt, a maguk erejéből elért győzelem felvillanyozta a poroszokat. A katonák és a lakosság körében Bülow népszerűsége Blücherével vetekedett.

Bülow csapatait ekkor Blücher tábornagy haderejéhez rendelték, amely már mélyen Franciaországban, a [[Champagne]] vidéken állt. Az odáig vezető úton Bülow csapatai elfoglalták [[La Fère]] és [[Soissons]] erődjeit. [[Március 9]]–[[március 10|10]]-én csapataival részt vett a jelentős győzelmet hozó [[laoni csata|laoni csatában]]. Hadjáratát azzal koronázta meg, hogy rohammal elfoglalta a [[párizs]]i [[Montmartre]]-t, ezzel teljessé téve a főváros bevételét. Haditetteiért a porosz király lovassági tábornokká léptette elő, és 1814. [[június 3]]-án Dennewitz grófjának rangjára emelte ''(Graf Bülow von Dennewitz)''.

 

Az 1814–1815 évek rövid békeidőszakában Bülow tábornok a [[kelet-poroszország]]i [[Königsberg]]ben (ma: [[Kalinyingrád]], [[Oroszország]]) működött, mint [[Porosz Királyság|Poroszország]] katonai főparancsnoka. 1815-ben Napóleon császár [[Elba sziget]]éről való visszatérésének hírére ismét hadbaszólították, és kinevezték Blücher hadseregében a IV. hadtest parancsnokává.

 

A Napóleon száznapos uralma ellen vezetett hadjárat során Bülow hadteste nem vett részt a vesztes [[1815]]. [[június 16]]-i [[ligny csata|ligny csatában]], mert késedelmesen érkezett a harctérre. A június 17-ről 18-ra virradó éjszakán azonban hadteste felvonult a [[waterlooi csata]] színhelyére, jelentős erősítést hozva Blücher hadseregének. A Bülow vezette IV. porosz hadtest vezette a döntő lovasrohamot Napóleon hadseregének keleti szárnya ellen. A legkeményebb harcokat [[Plancenoit]] elfoglalásánál vívták, és jelentős szerepük volt Napóleon legyőzésében. A csata után Bülow IV. hadteste Blücher hadseregével együtt vonult be Franciaországba.

 

 

1816 januárjában Bülow visszatért szolgálati helyére, [[Königsberg]]be, mint [[vezénylő tábornok]]. Egy vadászat alkalmával megfázott, súlyosan megbetegedett, és február 25-én meghalt.

 

* A [[brandenburg]]i [[Dennewitz]] községben (ma: [[Niedergörsdorf]] része) emlékművet állítottak a győzelmes [[dennewitzi csata]] színhelyén.

* Lipcsében, a Stephaniplatzon áll az [[1864]]-ben [[Guido Theodor Apel]] író (1811-1867) által, saját költségén felállíttatott emlékmű ''(Apelstein 42)'', amely Bülow tábornok hadtestének a város kapui előtt folytatott harcaira emlékéztet.

== Irodalom ==

* Jürgen Hahn-Butry (Hrsg.): ''Preußisch-deutsche Generalfeldmarschälle und Großadmirale.'' Safari, [[Berlin]], [[1937]].

* Frank Bauer: ''Dennewitz 6. September 1813 – Kleine Reihe zur Geschichte der Befreiungskriege 1813-1815 (A dennewitzi csata – rövid adalék az 1813–15-ös napóleoni háborúk történetéhez'', Edition für König und Vaterland, [[Potsdam]], 2003.

* Markus Cottin és szerzőtársai: ''Emlékművek Lipcsében (Leipziger Denkmale)'', Sax-Verlag, Beucha, 1998.

 

* [[w:de:Schlacht bei Dennewitz]] A dennewitzi csata.

* [[w:de:Ehlegefecht bei Möckern]] Az Ehle folyó menti csata.

 

* [http://www.leipzig-lexikon.de/PERSONEN/17550216.htm Bülow tábornok a Leipzig-Lexikonban]

* [http://www.dennewitz.com/Bulow-Dennewitz/bulow-dennewitz.html Dennewitz város honlapja]

[[Kategória:19. századi katonák]]

 

[[en:Friedrich Wilhelm Freiherr von Bülow]]

[[fr:Friedrich Wilhelm Bülow von Dennewitz]]

[[it:Friedrich Wilhelm von Bülow]]