„David O. Selznick” változatai közötti eltérés

'''David O. Selznick''' ([[Pittsburgh (Pennsylvania)|Pittsburgh]], [[Pennsylvania]], [[1902]]. [[május 10]]. – [[Hollywood]], [[1965]]. [[június 22]].) amerikai producer.

 

Selznick egy tehetős pennsylvaniai zsidó családban született. Apja, Lewis J. Selznick némafilm forgalmazó volt. David a Columbia egyetemen folytatott tanulmányokat, miután az apja [[1920]]-ban abbahagyta a filmgyártást. Miután L. J. Selznick [[1915]]-ben távozott a World Film Company-ből független filmes lett. Távozásakor leendő cégéhez csábította a WFC akkori legnagyobb sztárját, Clara Kimball Young-ot. A Selznick Pictures akkoriban ezzel a lépésével vette fel a mozisikerekért folyó küzdelmet. Davidnek apja révén jóval könnyebb volt filmes álláshoz jutnia. A család idősebb fia, Myron Selznick szintén producer volt, aki később az egyik legsikeresebb [[hollywood]]i ügynök lett. Miután a producer család [[1926]]-ban Hollywoodba költözött, David rövidesen a [[Metro-Goldwyn-Mayer]] alkalmazásába kerültt, ahol [[Louis B. Meyer]]nél volt társ-producer. Nem sokkal utána [[Harry Rapf]] asszisztense lett.

 

Selznick visszatérése az [[MGM]] kötelékébe [[1933]]-ban történt, de már mint alelnök és producer. [[George Cukor]]-al a ''Dinner at Eight'' és ''David Copperfield'' (1935) című filmeket forgatta, a nagy bevételt hozó ''Két város története'' (1935), és az ''[[Anna Karenina (film, 1935)|Anna Karenina]]'' (1935) című produkciókart.

 

[[Kép:David O. Selznick NYWTS 2.jpg|right|thumb|250px|Selznick 1941-ben]]

Az [[MGM]]-nél akkoriban trónoló „nagy négyes”-be ([[Hunt Stromberg]], [[Louis B. Mayer]], [[Irving G. Thalberg]], [[Harry Rapf]]) Selznick csakhamar bekapcsolódottt. A még javában épülő álomvárost a független filmek számára felfűtötték még az olyan új stúdiók, mint Darryl Zanuck Twentieth Century Pictures-sze, a Walter Wanger Productions, és a Merian Cooper vezette Pioneer Pictures. Mikor Selznick végül függetlenné lett, rövid időn belül a többiek fölé emelkedett. Ennek bizonyítéka egyik volt, hogy Cooper csakhamar érdeklődni kezdett Selznick iránt, s később a Pioneer egyesült David cégével, és [[1935]]. [[október 15]]-én megalakult a Selznick International Pictures. Ebből az új kohézióból Thalberg sem maradhatott ki, és ő is belpakolt 100.000 dollárt az ígéretesnek tűnő üzletbe. Mellette még Myron Selznick is további 200.000 dollárral erősítette a céget, s így a Selznick International 3 millió dolláros tőkéje már komoly tényezőnek tűnt a mozis piacon. Azonban ebbe a vagyonban David O. Selznick a nvén és a munkáján kívül anyagi juttatást sem tett bele.

Selznick [[1940]]-ben felszámolta a S.I.P.-et, és megalapította következő cégét, a David O. Selznick Productions.-t. [[1942]]-ben létrehozta a Vanguard Films Inc-t, és négy év elteltével megteremtette a Selznick Releasing Organization-t. Ebben az időszakban maradandó alkotása már kevesebb volt: az egyik ilyen az [[1946]]-os ''Párbaj a napon'' [[Gregory Peck]] és [[Jennifer Jones]] főszereplésével.

 

A kiváló megfigyelőképességekkel megáldott producer [[1939]]-ben az ''Intermezzo'' remake-je kapcsán [[Hollywood]]ba csábította a svédeknél már sztárként ünnepelt [[Ingrid Bergman]]t. David hét évre szerződtette le vállalatához a színésznőt. A producert igazolja az anyagi bevételek mellett az a tény is, hogy Bergman később három Oscar-díjat nyert. A leleményes filmcézár a hét év alatt mindösszesen két filmet készített vele, és kilenc alkalommal kölcsönadta egyéb filmgyártóknak. Selznickre később ezért neheztelt is másik pénztermelője, [[Alfred Hitchcock]], aki azért volt nyugtalan, mert azt szerette volna, ha Bergman producere végre megtalálná számára a „tökéletes” szerepet. Ez a szerep Ingrid számára [[1942]]-ben érkezett el a világ egyik legismertebb filmjében, a ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]''. A Casablanca producere, [[Hal B. Wallis]] végül úgy vette rá Selznicket, hogy egy film erejéig elengedje el a skandináv szépséget, hogy elküldte hozzá a film két íróját, Philip és [[Julius Epsteint]]. A két szerző húsz perc alatt felvázolta a mozi cselekményét, s Selznick csak ezután bólintott rá a színésznő kölcsönadására. Persze a [[Warner Brothers]]től David cserébe az ő filmcsillagjukat, [[Olivia de Havilland]]-ot kérte el egy film erejéig. A hűvös, de törékeny Bergman utolsó Selznick-filmje a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' volt, szerződése után Európába utazott, de [[1956]]-ban újból visszatért [[Hollywood]]ba, igaz csak egy [[Oscar-díj]] átadásra érkezett meg.

 

Selznick eredetileg azért hozatta át az Hitchcockot a tengerentúlra, hogy az egy filmet készítsen a Titanicról. David, miután nekiállt feltérképezni a forgatásra alkalmas hajókat, csakhamar talált is egyet, a Leviathant, ami egy hajóroncstelepen várta az elmúlást. A terv az volt, hogy a hajót Santa Monica partjaihoz vontatják, ahol a forgatás vége felé elsüllyesztik. Nem sokkal később sajnos a terven merengő tőkéseknek rá kellett döbbenniük, hogy nincs annyi pénz a birtokukban, amennyiből el tudnák készíteni egy ilyen katasztrófafilmet. Mellékesen megjegyzendő, hogy erre az óceánjáróra már brit hajóbontók is igényt tartottak (848 ezer dolláros áron), így végül Selznickék ejtették a tengeri témát. Közel fél évszázaddal később egy szintén nagy álmodozó filmes [[James Cameron]] Selznickkel ellentétben nem sajnálta a pénzt álma megvalósításához, s [[1997]]-ben nekilátott minden idők egyik legdrágább filmjének az elkészítéséhez, ami később szintén az egyik legtöbb bevételt hozó produkció lett a mozi történelmében.

 

A Paradine-ügy után Selznick és Hitchcock útjai végleg elváltak. Ezt követően Selznick arra az elhatározásra jutott, hogy megszerzi két brit film forgalmazási jogát: ''The Fallen Idol''-ét (1948) és a ''Harmadik emberét'' (1949). Selznicknek ez volt az első olyan projektje, melyet Európában készített. A nagyon borongós hangulatú filmben (melyből [[Korda Sándor]] íróként vette ki a részét), egy másik aranypolgár, [[Orson Welles]] tette tiszteletét. Welles ezen a hódolatát persze csak a film utolsó harmadában teszi meg, amikor is teljes mivoltában tűnik fel a színen. A film a színészóriás újbóli visszatérése volt a vászonra, s a mozi ezt a szerepet teljes mértékben be is töltötte. A filmet a Brit Filmintézet [[1999]]-ben és [[2000]]-ben a száz legjobb angol film közé választotta. Ami mindenképp figyelemreméltó ebben a krimiben, az a fényképezés. A mindent elfedő sötétség, melyben a szereplők hol előbújnak, hol pedig egyszeriben eltűnnek, mindvégig misztikussá teszi a Bécsbe érkező regényíró halottnak vélt barátjának felkutatását.

 

[[1930]]. [[április 29]]-én David elvette Irene Mayert, az MGM főnökének, [[Louis B. Mayer]]nek lányát. Két fiuk született, Daniel Selznick és Jeffrey Selznick. [[1948]]-ban elváltak, utána számos színésznővel folytatott viszonyt, köztük a ''Párbaj a napon'' főszereplőjével, [[Jennifer Jones]]szal. 1949-ben elvette őt feleségül. Egy lányuk született, Mary Jennifer Selznick, aki öngyilkos lett 1975-ben.

 

Ezt követően Selznick [[1954]]-ben a televízióban debütált. Utolsó, és katasztrofális munkája [[1957]]-ben egy remake, a ''Búcsú a fegyverektől'' volt, majd [[1958]]-tól egészen a halála napjáig a Selznick Company Inc. elnöki székéből igazgatta a filmjeit. David O. Selznick 1965. június 22-én szívrohamban halt meg.

 

Nevét mára nem csak alkotásai, hanem a Producers Guild of Americának köszönhetően [[1990]] óta egy szobor is megőrzi az utókor számára. A róla elnevezett életműdíjjal az elmúlt évtizedekben olyan nevek váltak a film útjának mérföldköveivé, mint [[Jerry Bruckheimer]], [[Laura Ziskin]], [[Dino De Laurentiis]], [[Lawrence Gordon]], [[Robert Evans]] és [[Brian Grazer]].

 

[[Kép:Elfujta.Szel.jpg|right|thumb|250px|Az ''[[Elfújta a szél (film)|Elfújta a szél]]'' korabeli plakátja magyar nyelven egy DVD borítón]]

*A harmadik ember (1949)

* [[1937]] legjobb film jelölés – ''[[Két város meséje (1935-ös film)|Két város meséje]]''

 

David O. Selznick eredeti neve egyszerűen David Selznick. Elerjedt tévhit, hogy az O a második keresztneve, az Oliver rövidítése, de valójában nincs két keresztneve, és az O kezdőbetűt ő adta a nevéhez. ''Memo From David O. Selznick – The Creation of Gone with the Wind and Other Motion Picture Classics, as Revealed in the Producer's Private Letters, Telegrams, Memorandums, and Autobiographical Remarks'' („Jegyzet David O. Selznicktől – Az Elfújta a szél és más klasszikusok készítése, mint az a producer magánleveleiből, távirataiból, jegyzeteiből és megjegyzéseiből kitűnik”) című könyvében (1972) azt írja:

:''„Nincs második keresztnevem. Egy ideig édesanyám lánykori nevét, a Sachst használtam helyette. Volt egy nagybátyám, akit nagyon nem kedveltem és akit szintén David Selznicknek hívtak, és mivel egyre gyakrabban tévesztettek össze minket, úgy döntöttem, beillesztek a nevembe egy középső kezdőbetűt. Végigpróbálgattam az ábécé betűit, hogy melyik néz ki a legjobban, és az O-t választottam.”

{{commons}}

*[[IMDBname:0006388|David O. Selznick]] az [[Internet Movie Database]] oldalain

 

{{DEFAULTSORT:Selznick David}}

[[Kategória:Amerikai filmproducerek]]

[[Kategória:Zsidó-amerikaiak]]