„A Karib-térség történelme” változatai közötti eltérés

a
-ít végű igék és származékaik hosszú í-vel
a (kozmetikai javítások)
a (-ít végű igék és származékaik hosszú í-vel)
Elsőként a ''ciboney'' indiánok kb i. e. 1500 körül jelntek meg [[Kuba]] és [[Hispaniola]] északnyugati partján. Kis csoportokban (család) éltek, s gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal tartották fenn magukat. Mint a többi szigeteken elő őslakók, ők is kevés ruházatot hordtak, és festettek a testüket. A telephelyeiken nem találtak semmi bizonyítékot arra, hogy növénytermesztéssel, fazekassággal vagy fegyver készítésvel foglalkoztak volna. Pattintott kőeszközöket használtak.
A ''ciboney indiánokkal'' ellentétben az ''arawak'' és ''karib'' indiánok sokkal előrehaladottabb életmódot folytattak. Az arawak és karib emberek gyakran voltak kapcsolatban egymással, mindegyik csoport alapvetően hasonló anyagokat, technologiát használt, hasonló módon vadásztak, halásztak és művelték meg a földet, azonos technológiával szőtték a ruhákat, készítették az agyag edényeket, és más háztartási eszközöket. Ezt az ismeretet feltehetőleg az [[Amazonas]] medencéből hozták magukkal.
Azonban jelentős különsbség volt szociális és politikai szervezeteik felépitésébenfelépítésében s a vallás gyakorlása terén. Lehetséges azonban, hogy ezeket a különbségeket a spanyol megfigyelők eltúlozták.
Mind a két népcsoport a [[Dél-Amerika|Dél-Amerikából]] magukkal hozott módszerrel tette termékennyé a földet, amely '''conuco''' néven ismert. A száraz évszak végefelé leégették a bozótot, az erdőt, hogy azt térd magasságú, 3 méter szélességű dombokká forrmálják. Az asszonyok hegyes botokat használva különböző gyökereket ültettek, mint pl. a keserű és az édes [[yucca]] (manioka), [[yam,]] [[nyilgyökér]]. Egy ilyen mesterséges dombot 10-15 évig használtak megművelésre.
Ez a módszer lehetővé tette a nagy értékű tápanyagot (keményitő és cukor) tartalmazó növények termesztését aránylag kis erőfeszítéssel. A gyökérfélék mellett ismerték még [[amerikai mogyoró]]t, a [[paprika|paprikát]], a [[lopótök]]öt valamit az [[édes krumpli]]t. Kisebb mennyiségű [[dodány]]t, [[kukorica|kukoricát]], [[bab]]ot és [[tök]]öt is ültettek. Étrendjüket a helyi gyümölcsök, mint pl. az [[ananász]], vagy a [[guava]] és a [[kesu]] egészitette ki.
 
==A békés arawak indiánok==
A spanyolok úgy jellemezték az arawak indiánokat, mint békés, barátságos, vendégszerető és szertartásos embereket. A Nagy Antillák és a Bahama szigetek egyfajta trópikus paradicsom volt a benszulöttek számára. Mezőgazdaságuk egyszerű, de hatékony volt, a kellemes klima pedig szükségtelenné tette a fűtést, s olyan házak épitésétépítését, amelyek védelmet nyújtanak az idő viszontagságaival szemben. Az élemiszerről a természet gondoskodott, igy az arawak emberek szabad idejükben cserepeket készitettekkészítettek, kosarat fontak, pamutot szőttek, és viszonylag egyszerű kőeszközökkel igényesen kidolgozott kőszobrocskákat készitettekkészítettek. Az asszonyok és férfiak festették a testüket és kedvelték az ékszereket, amelyek töbnyire csontból, kagylóból, kőből, vagy aranyból készŭlt. Az arany értékes volt számukra, mivel természetes formájában a folyók medréből mosták ki. Ezeket az arany rögöcskéket sima lemezzé alakitottákalakították, nyakékek, maszkot készitésehezkészítésehez használták, vagy fül- és orrkarikává formálták. Az arany diszek különösen felkeltették a spanyolok érdeklődését, s rabszolgaságba kényszeritettékkényszerítették az őslakókat, hogy több nemes fémhez jussanak.
Arawak emberek kedvelt időtöltése volt a labdajáték, amelyet az európai fotballhoz lehetne leginkább hasonlitanihasonlítani. Majdnem minden falunak volt egy négyszögletes pályája erre a célra. Az ünnepek és tánc is gyakori jelenség volt, de a sokkal ünnepélyesebb vallási vagy szertartásos festiválokat a közösség vezetője szervezte.
A tánc talán még gyakoribb volt a Karibok körében, akik alkohol fogyasztással kötötték egybe ezeket az ünnepeket. Az alkoholt a kukoricából édes burgonyából és ananászléből erjesztették. Később, a spanyol hóditáshódítás után, a rutinos alkohol fogyasztás általánossá vált az arawak indiánok körében is. Mindkét törzsbeliek használtak dohányt.
Az arawak indiánoknak szervezett vallási és politikai rendszerük volt, ahol a legfőbb vezető a '''caciques''' volt, akinek hatalma csak névleges, vagy inkább tiszteletbeli volt. A szigeteken belül a területeket provinciákra, a provinciákat pedig kerületekre osztották, amelynek élén a terület főembere állt. Útasitásait, parancsait minden meggondolás nélkül végre kellett hajtani.
Az awarak emberek hitték, hogy a jó és gonosz szellem megszállja az ember testét és sok más természetes tárgyat is. Keresték a szellemekkel való kapcsolatot papjaikon és sámánjaikon kersztül. Kis plasztikáik ezeket a szellemeket személyesitettékszemélyesítették meg, amelyeket '''zemis'''-nek hivtak.
 
==A harcos karibok==
A karibok kormányzata sokkal decentralizáltabb volt mint az arawakoké. [[Kép:Carib indian family by John Gabriel Stedman.jpg|thumb|Karib indián család, Gabriel Stedman rajza]]Mindegyik falu önálló volt és egy vagy több - a közösség által választott - harcos töltötte be a vezető szerepet. A karib férfiak az idejüket vadászattal, halászattal és a katonai gyakorlattokkal töltötték, míg az asszonyok végezték a többi munkát. Mindkét törzsnél szétvélasztották a nemek között a munkát, de ez a munkamegosztás a karibok között sokkal merevebb volt, mint az arawak társadalomban. Mindkét esetben a nők készitettékkészítették az életelek, szőtték az öltözékeket, fonták a kosarakat és készitettékkészítették cserép edényeiket, valamitnt karban tartották a conuco-t. Az arawak asszonyok viszonylagosan egyenlőek voltak sok területen a férjükkel, nem választották őket külön a családtól a házasság előtt. A szűzesség nem volt fontos számukra, az arawak férfiak kedvelték a gyakorlattal rendelkező asszonyokat.
A karib férfiak egy közösségben laktak s a feleségek külön éltek másik kunyhókban. Az asszonyokat úgy kezelték mint a szolgákat, akik öltöztették és etették férjeiket, takaritottáktakarították házukat, hordozták a terheket, s a földeken dolgoztak.
A karib ember gyakorlott csónak épitőképítők voltak, s félelem nélküli harcosok, akik szinte mindig legyőzték az arawak indiánokat, és jelentős sikereket értek el a fehérekkel szemben is. Számukra a katonai gyakorlat végzése művészetnek, vagy sportnak számitottszámított, s jelentős időt töltöttek a harcmodor fejlesztésére.
Mivel a karibok hevesen védekeztek a rabszolgaság ellen, a spanyolok úgy írták le őket, mint vérszomjak vadak. A kifejezést kannibál a karib (spanyol karibal) szóból származtatják. Az emberi hús nem volt rendszeres az étrendjükben. A kannibalizmust mint vallási szertartást gyakorolták. A csatákban elfogott harcosokat torturának vetették alá, majd megölték és a legbátrabbakat elfogyasztották. A hirhedt karib vadság és kegyetlenség természetesen eltúlzott. Amikor a franciák és az angolok a Kis Antillákon 1630 táján letelepedtek, a kezdeti időszakban a karibok baratságosak voltak, s élelmet biztositottakbiztosítottak az utazók számára, csak az európai támadások után válltak ellenégessé.
 
=Forrás=
168 346

szerkesztés