„Ricky Nelson” változatai közötti eltérés

1 860 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
Kibővített életrajz, pályafutás ismertetés
(Kibővített életrajz, pályafutás ismertetés)
* [http://video.xfree.hu/?n=gitti1|887d9edd4b36dbed2f6a5fce8e989790]
 
 
Ricky Nelson példaképei közé tartozott Carl Perkins, akinek dalai nagyban hatottak rá,
valamint a már említett Elvis Presley, akit népszerűségben és eladhatóságban igencsak megközelített a jó megjelenésű, tehetséges énekes.
 
Első kislemezére Fats Domino "I'm Walking" című dala került. Többször is csúcsközelbe került az 1957-es évben a toplistákon ("Be-bop Baby", "Stood Up", "Teenager's Romance"),1958-ban pedig "Poor Little Four" c. dal az élre került, s egyik albumával listavezető is lett.
 
Bár a további élvonalbeli számok még jó ideig várattak magukra, Ricky a csúcson maradt.
Azután a szintúgy legendás szerző-előadó Gene Pitney "Hello, Mary Lou" c. számának előadásával ismét listavezető lett. Ricky előadásbeli sikere túltett Pitney sikerén is, méltán volt ezen időszak legsikeresebb rock and roll dala.
Majd 1961-ben a "Travelin Man" ismét az élre repíti Ricky Nelsont, s a Decca lemezcég 1963-ban húsz évre szóló szerződést írt alá az énekessel.
Jó külsejének és tehetségének köszönhetően a már említett 1959-es "Rio Bravo" után 1965-ben a "Love and Kisses" c. filmben kapott szerepet, s a televízió is rendszeresen foglalkoztatta.
 
Ricky Nelson sok pályatársától, az ún. "második generációs" rock and roll sztároktól eltérően nem az alkohol, a kábítószer, vagy másfajta önpusztítás áldozata lett.
Az évbúcsúztató bulira készülő énekest és társaságát szállító repülőgép 1985.december 31-én mai napig tisztázatlan körülmények között lezuhant. Senki nem élte túl a katasztrófát.
 
Két évvel halála után megkapta csillagát a hollywoodi sztárok sétányán, mint a rock and roll és a rockabilly halhatatlanja.
Az EMI 2005.decemberében lemezzel emlékezett meg halálának huszadik évfordulójáról.
{{Csonk-Amerikai életrajz}}
 
Névtelen felhasználó