|
'''Lobkowitz, Wenzel Eusebius''' herceg (magyarosan ''Lobkowitz Vencel Ferenc''' ([[Raudnitz]], [[1609]]. [[január 30]] - Raudnitz, [[1677]]. [[április 22]]): herceg, [[I. Lipót (Szent Római császár)|I. Lipót]] király minisztere, Zdenko herceg és Pernsteini Polyxena fia. Ifjúságában nagy utazásokat tett Német-Németországban, Angol-Angliában, Olaszországban, Hollandiában.
Hazatérve katonai pályára lépett és a [[harmincéves háború]] folyamán, mint a császári hadsereg tagja, csakhamar nagy hírnévre tett szert:
* [[1632]]-ben ezredes;
* [[1637]]-ben a bécsi udvari haditanács (Hofkriegsrath) tagja
* [[1639]]-ben jelentékeny részt vesz [[Prága|Prágának]] a svédek elleni védelmében
* [[1640]]-ben [[táborszernagy]];
* [[1644]]-ben a haditanács másodelnöke;
* [[1652]]-ban a haditanács elnöke s mint ilyen igen nagy befolyással volt a katonai és a törökországi diplomáciai ügyek vitelére.
[[III. Ferdinánd]] király [[1646]]-ban átengedte neki az előbb [[Wallenstein]] birtokában volt sagani hercegséget (Sziléziában), [[1647]]-ben pedig megerősítette német-római szent birodalmi hercegi rangjában.
[[1657]]-ben I. Lipót lépett trónra, aki eleinte némi idegenkedéssel viseltetett Lobkowitz iránt, de utóbb nagyon megkedvelte. Lobkowitz [[1657]]-[[1658|58]]-ban nagy tevékenységet fejtett ki I. Lipótnak német-római császárrá való választása érdekében, pénzzel, szóval és nagy befolyásának felhasználásával. A belpolitikában az egységes és [[katolikus]], [[abszolutisztikus]] szellemben kormányzott, Ausztriáért rajongott. Ennélfogva ellenséges indulattal volt a magyar alkotmánnyal szemben is, melyetamelyet a wesselényi[[Wesselényi-féle összeesküvésnekösszeesküvés]]nek kegyetlen elfojtása után ([[1671]]) [[Magyarország]] részéről eljátszottnak tekintett. Ezért teljesen jogosultnak vélte, hogy az ősi alkotmány erőszakos felforgatásával a korona abszolút jogát az osztrák örökös tartományok módjára érvényesítse hazánkban is. Ezen központosító elvek kifolyása volt [[Ampringen]] kormányzóságának életbeléptetése ([[1673]]). Sokat buzgólkodott a bomladozó államháztartás rendbehozatalában, de az áldatlan viszonyok közepette alig tudott sikereket felmutatni. Külpolitikája a franciák iránti barátság jellegét mutatjamutatta. Lobkowitz igen nagy tisztelője volt az erélyes és hatalmas tettekre törekvő [[XIV. Lajos]] francia királynak, akiben az abszolutizmus lángelméjű megtestesülőjét bámulta. Másfelől határozottan károsnak vallotta Ausztriának ''Spanyolországgal'' való összeköttetését és Franciaországgal való békés szövetkezést szeretett volna létesíteni, mely e két hatalmas államnak érdekközösségét és világuralmát biztosította volna. Ennélfogva sokáig visszatartotta Lipótot, nehogy - a többi hatalmak szövetségéhez csatlakozva - véget vessen a XIV. Lajossal való békének. Lobkowitz ezen politikája, mely homlokegyenest ellenkezett a régi habsburgi hagyományokkal, nagy ellenszenvet kötött. Többen azzal is vádolták, hogy látszólagos önzetlensége mögött a franciáktól való megvesztegettetése lappang. [[1673]]-ban már maga is érezte, hogy állása bizonytalanná vált és elbocsáttatását kérte, melyet azonban nem kapott meg. [[1674]]-ben ellenségeinek kezébe került több, XIV. Lajosra vonatkozó, némileg kompromittáló irata, melyek miatt azzal vádolták, hogy I. Lipót és Ausztria érdekeinek elárulásával franciaország zsoldjába lépett. [[1674]]. [[október 17]]-én királyi leirattal raudnitzi birtokára száműzeték, ahol visszavonultan élte le napjait. Vagyonát nem kobozták el és megmaradt az [[aranygyapjas rend]] lovagjának is.
[[Kategória:Életrajzok]]
|
