„Jugoszlávok” változatai közötti eltérés

Már a [[18. század]]ban megoldást kerestek arra, hogy valamilyen közös elnevezést találjanak a délszláv népekre. A [[19. század]] végén és a [[20. század]] elején a délszlávok szinonímájaként használták, főleg az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] korában. Ezt a mozgalmat nevezték illírizmusnak, mely a déli szlávok (elsősorban horvátok, szerbek és szlovének) egyesítését tűzte ki céljául. Az [[illír]] mozgalom vezetője a horvát politkus és író [[Ljudevit Gaj]]. A mozgalom vesgült a pánszlávizmusssal (a szláv népek egyesülése orosz fennhatóság alatt) és az ausztroszlávizmussal (a szláv népek egyesülése osztrák fennhatóság alatt). Az 1817-ben török autonóm tartománnyá, majd [[1878]]-ban független királysággá váló [[Szerbia]] nagy hatással volt a délszlávok egyesülési vágyára. A [[XIX19. század]]i horvát szépirodalomban számos mű hangsúlyozza a szláv egyesülés szükségességét – például [[Vjenceslav Novak]]: ''Posljednji Stipančići'' ("Az„Az utolsó Stipančićok"Stipančićok”) című regénye.

Az [[I. világháború|első világháború]] után megalakult [[Szerb-Horvát-Szlovén Királyság]] lakóit szintén '''jugoszlávok'''nak nevezték. Amikor [[I. Sándor jugoszláv király|I. Sándor]] király (1921-34) királyi diktatúrát vezetett be, országát átnevezte [[Jugoszlávia|Jugoszláv Királyságra]], népét pedig jugoszláv nemzetnek. Ezt a politikai lépését [[1934]]-es halála után semmissé nyilvánították.

A [[II. világháború]] után létrejött a [[Jugoszlávia|Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság]], amely elismerte az etnikai sokszínűséget. [[Titóizmus|Tito]] politikája]] azonban igyekezett ezeket a népeket egyesíteni és létrehozni a jugoszláv nemzetet. Jugoszlávnak vallhatta magát bárki, nem csak a délszlávok, hanem akár a [[magyarok]], [[albánok]] és egyéb kisebbségek is. Jugoszlávnak vallhatta magát az [[ateista]], [[katolicizmus|római-katolikus]], [[ortodox]] és [[muzulmán]] is.