„Samarjai Máté János” változatai közötti eltérés

Ezt az egyházkerületet nevezték másképpen [[csallóköz]]-mátyusföldinek[[mátyusföld]]inek, [[komáromi]]nak, samarjai református egyházkerületnek is, és az [[esztergomi érsekség ]]déli részén alakult a magyar ajkú protestánsok ugyanazon területen már pár évtizeddel előbb meglevő kerületének a megoszlása folytán.

Az egyházkerületnek, mely [[Moson]], [[Győr]], [[Pozsony]], [[Komárom]], [[Nyitra]], [[Bars]], [[Hont]], [[Nógrád vármegye|Nógrád]] és [[Esztergom]] vármegyék területének vagy egészén, vagy egy-egy részén terjedt el, eleinte öt egyházmegyéje volt, úgymint: drégelypalánki, barshonti, komjáti, komáromi és samarjai. A XVII. században Komárom vármegye dunántúli része a teljes elpusztultság után lassanként ismét benépesedett, a többnyire református lakosságból a tatai egyházmegyét szervezték meg.. Ám ez még akkor nem volt önálló egyházmegye, amikor 1650-ben összesen 146 anyaegyházból állt a kerület. E század utolsó harmadában a hallatlan üldözések következtében rohamos apadásnak indult egyházainak száma, sőt miután 1675-től egészen 1711-ig még azt sem engedték a zűrzavaros idők, hogy püspököt választhasson, ez szintén elősegítette a hanyatlását és pusztulását. Úgyhogy samarjai és komjáti egyházmegyéit a belőlük maradt töredékek fenn se tudták tartani azután.