„Hangolás” változatai közötti eltérés

Az egyes hangok a különféle [[hangnem]]ekben más-más szereppel bírnak: pl. az E hang lehet az E-dúr skála [[alaphang|alaphangja]]ja, a D-dúr illetve d-moll skála második hangja, vagy éppen az A-dúr [[kvint|kvintje]]je stb. Minden lehetséges funkcióhoz a hangok különböző ideális [[frekvencia]]-viszonyai tartoznak, amelyeket ugyanakkor valamiképpen egymáshoz kell igazítani ahhoz, hogy a hangszeren több hangnemben is lehessen játszani. Ez nem történhet másképp, csak kompromisszumok árán: minél tisztábban szól egy hangnem, annál hamisabb a többi, illetve minél több hangnemben akarunk egyszerre játszani, annál inkább el kell térnünk a tiszta hangolástól.

A [[monochord]] segítségével vizsgálta a különböző hosszúságú húrokon megszólaltatható [[hangköz]]öket (pl. egy húr felén az eredetinél egy oktávval magasabb hang szól, itt tehát a számbeli viszony 1 : 2), és elsőként írta le a [[felhangsor]] [[intervallum|intervallumait]]ait.