„III. Kallixtusz (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a + középkorportál-sablon |
a Robot-assisted disambiguation: Velence - Changed link(s) to Velence (Olaszország) |
||
5. sor:
Családja miatt igen közel állt [[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyes]] udvarához, és a német politikához. Ezért nem volt meglepő, hogy az egyházi pályára került Giovanni az egyházszakadás idején a császár egyik legelkötelezettebb híve lett. Ekkor Struma [[apát]]jaként jelenik meg a történelemben, és jelen volt [[IV. Viktor (1159)|IV. Viktor]] megválasztásánál, aki később [[bíboros]]sá szentelte fel. Az ellenpápa halála után ott volt [[III. Paszkál]] megválasztásánál is, majd annak halála után a klérus császárpárti része őt választotta meg egyházfőnek.
A III. Callixtus uralkodói néven fellépő ellenpápát Frigyes csak habozva ismerte el, de végül támogatásáról biztosította, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon Sándorra a békekötés terén. Frigyes ugyanis beismerte a harcok kilátástalanságát, és lépni akart a háborúk lezárásának érdekében. A békét azonban ő akarta diktálni, amit Sándor nem akart elismerni. A háború idő közben váratlan fordulatot vett, hiszen a pápa és a lombard városok szövetsége [[1176]]. [[május 29]]-én [[Legnano]]nál vereséget mért a császári seregekre. Az [[1177]]-ben [[Velence (Olaszország)|Velencében]] megkötött béke pedig egyértelművé tette a császár akaratát. Callixtus a béke megkötése után elvesztette Frigyes támogatását, de egy darabig még tartotta ellenkezését. Végül [[1178]]-ban tárgyalt Sándorral, és végül [[augusztus 29]]-én lemondott hivataláról Sándor javára. A pápa nem volt bosszúálló, és Callixtus lemondása után az ellenpápát az egyházi irányítású [[Benevento]] kormányzói székébe helyezte, ahol évekkel később meghalt.
{{portál|középkor}}
| |||