„Kodolányi János (író)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Linkcsere: Nagy Imre helyett Nagy Imre (politikus) |
|||
180. sor:
Veresék valóban többször voltak kénytelenek ígéreteiket megszegni, az Írószövetségbe való felvétel ötletét övező heves moszkovita ellenállást Kodolányi a valóságnak megfelelően sejtette meg; a folyamat hónapokig eltartott; Veres Péter pedig különféle okok miatt (Várkonyi magyarázata szerint, írói féltékenységből) húzódozott az ötlettől, hogy – amit Kodolányi feltételül szabott – a ''„Buborék”'' munkacímű, később ([[1956]]-ban) ''[[Boldog békeidők]]'' címen megjelent regényt kiadják. Majdnem meghiúsította a megegyezést – többek között – a novellaválogatáshoz írandó ''Előszó'' kérdése, melyet Veresék csak többszörösen cenzúrázva („véglegesítve”) voltak hajlandóak elfogadni (az általuk ajánlott végső formát Kodolányi „vakarmánynak” minősítette); a kötetet anyagi okok (Kodolányi szerint 18 000 akkori [[forint]] differencia) miatt pedig II. kiadásnak akarták tekinteni, „noha 12 év óta nem jelentek meg a benne lévő írások, akkor is csekély példányszámban, a maradékot, mint tudod, zúzdába küldték s most nem lehet kapni egy példányt sem [...] ám tetejébe húznom kellett a Szép Zsuzskából Lenin nevét meg a »zsidó« szót mindenünnen, s újabban hallom, a Küszöb néhány mondatát is heréltetni akarják. De mindezt nem írják ám meg levélben, csak üzengetik [...].” (Kodolányi Várkonyihoz, 1954. [[október 16]].)
Hosszas tárgyalások után – melyekben közvetítőként az író egykori barátja, [[Veres Péter]] szerepelt, Kodolányi "segédje" pedig a levélben tanácsokat adó Várkonyi Nándor volt – sikerült elfogadható kompromisszumot kötni (ennek feltételeit Várkonyi így fogalmazta meg: "1. szövegeinket meghamisítani, valamint beleírni ne engedjünk; 2. bűnvallomást nem teszünk; Canossát nem járunk; 3. a rendszert semmilyen formában nem magasztaljuk" <ref>[[Várkonyi Nándor|V.N.]] levele K.J.-hoz, [[Pécs]], [[1954]]. [[október 19]].; [[Országos Széchényi Könyvtár|OSZK]].Found 201/576.</ref> ). Végül engedélyezték Kodolányi egyes műveinek kiadását. A [[Kádár János|Kádár-rendszer]] ötvenes éveinek végén az író visszatérhetett az irodalmi életbe, és tagja lett az Írószövetségnek is. A rendszer kulturális illetékesei, többek közt radikális baloldali szemléletű korai írásaira hivatkozva, fokozatosan el tudták őt fogadni és fogadtatni mint afféle "különc" írót és gondolkodót, az [[Aczél György|aczélosodó]] „[[TTT|Három T]]”-kultúrpolitika rendszerében hivatalosan elég egyértelműen a [[TTT|„Tűrt”]] kategóriába tartozott (noha ennek ellenére, néha azért megtámadták). Életműkiadása is megkezdődhetett. Egyes drámáiból tévéjáték készült{{forr|2007 januárjából}}. A napi politikától azonban távol maradt, személye és világszemlélete pedig elég távol állt ahhoz a hivatalos [[materializmus|materialista]] filozófiától és irodalomszemlélettől, hogy szerencsésen elkerülhesse a rendszerrel való elvtelen együttműködés látszatát <!-- egy 1965.-ös interjúban állítólag nyílt kirohanást intézett a rendszer ellen -->
===Késői évek (1955-1969)===
| |||