„Vietnámi háború” változatai közötti eltérés

(elírás)
A béke nem volt tartós. Mindkét fél egymást okolta a tűzszünet megsértésével és kiújultak a harcok. Nixon ígéretet tett ugyan Dél-Vietnamnak, hogy katonai segítséget nyújt, amennyiben a hadi helyzet válságosra fordul, ám az ekkor kibontakozó [[Watergate-botrány]] alatt az elnök politikai életbenmaradásáért küzdött, végül [[1974]]. [[augusztus 8]]-án le is mondott. Utóda alelnöke, [[Gerald Ford]] lett. A Kongresszus minden katonai segítségnyújtást megtiltott Indokínában. A gazdasági segélyek nem szűntek meg teljesen, azonban a dél-vietnami kormány korrupt tagjainak köszönhetően csekély részüket fordították csupán a valós katonai erőfeszítések támogatására. Eközben a Szovjetunió – versenyezve Kínával a délkelet-ázsiai befolyásért – 1974 végétől felújította fegyverszállításait Észak-Vietnam számára.
 
Gerald Ford [[1974]]. [[szeptember 16]]-án bejelentette, hogy mentességet ad a büntetés alól a sorozást elkerülőknek és a katonaszökevényeknek. A kegyelmi program [[1975]]. [[március 31]]-ig adott határidőt az érintetteknek arra, hogy állampolgári esküt tegyenek. Ezenkívül két évig társadalmi munkában kellett részvenniükrészt venniük. Az érintett 124 000 emberből körülbelül 22 500 vett részt a programban.
 
1974 decemberében az ÉNH egységei támadást intéztek [[Phuoc Long]] tartomány ellen. Ford elnök diplomáciai úton tiltakozott. Thiệu dél-vietnami elnök kijelentette, hogy a háború ezzel folytatódik, és elrendelte a felkészülést az invázióra.
36 747

szerkesztés