„Joe Dallesandro” változatai közötti eltérés

A trilógia első része, a ''[[Flesh]]'' (1968) egy prostituált fiú egy napjának története, dokumentarista stílusban előadva. A film egy évvel megelőzte a hasonló témájú ''[[Éjféli cowboy]]'' ([[1969]]) című [[Hollywood|hollywoodihollywood]]i produkciót. A ''Flesh'' természetesen kivívta a [[cenzúra|cenzorok]] haragját, többek között azért, mert Dallesandro mindjárt az elején [[erekció|merev pénisszel]] látható benne. Még jobban felkavarta a kedélyeket a ''[[Trash]]'' ([[1970]]), amelyben kábítószer-belövés is látható élesben. Magát a filmet a „sex, drugs and rock’n’roll” életérzés reklámjaként értékelték a kritikusok. Morrissey egyébként a kábítószerek ellen volt, a ''Trash''t pedig állítása szerint éppen azért forgatta, hogy valós képet mutasson a már akkoriban is mitizált kábítószer-fogyasztásról és következményeiről. A trilógia befejező része, a ''[[Heat]]'' ([[1972]]) egyes vélemények szerint Morrissey-nek a kommersz filmkészítés felé való közeledéséről árulkodik. Ebben Joe egy volt gyereksztárt játszik, aki egy kiöregedett színésznő selyemfiújaként próbál visszakerülni a szórakoztatóipar világába. A trilógia filmjei a cenzurális problémák ellenére szakmai és közönségsikert arattak, [[Európa|Európába]] is eljutottak. Az új szexszimbólum, az „underground [[Rudolph Valentino|Rudolph Valentinója]]” hamarosan az öreg kontinensről is egymás után kapta a szerepajánlatokat.

* Joe alakját [[Lou Reed]] is megörökítette világsikerű 1972-es dalában, a ''Walk On The Wild Side''-ban:<br>

* [[2007]] januárjában a [[Budapest|budapestibudapest]]i Belvárosi Színház mutatta be a ''Covershow'' című [[musical]]t, amelynek egyik cselekményszála Dallesandro és Warhol viharos kapcsolata. A művet az író, Suda Balázs Róbert állította színpadra. Dallesandro szerepét Solti Ádám, Warholét Galambos Attila játszotta.

* [[IMDBname: 0198072 |Joe Dallesandro]] az [[Internet Movie Database]] oldalain