„Kodolányi János (író)” változatai közötti eltérés

helyesírás
(helyesírás)
Ezután [[Püspökladány]]ba költöztek. Itt adta az író [[1924]]-ben élete első interjúját, a Mikes megbízásában tevékenykedő [[Szabó Lőrinc]]nek, és itt írta első drámájának ''(Végrendelet)'' „pokolian rossz” első változatát, ''A becstelen'' c. egyfelvonásos színművet; <ref>ld. K. J.: ''[[Éltek, ahogy tudtak]];'' 263.-283. old.</ref>, amit négy évvel később ([[1928]]) ''Fehér fecske'' címel adtak elő Paulini Béla rendezésében a Magyar Játékszín „kísérleti színpadán”; csodák csodájára, meglehetős sikerrel (a darab később eredeti formájában, ''„A becstelen”'' címmel megjelent az [[Illyés Gyula]] szerkesztette ''[[Válasz (folyóirat)|Válasz]]''ban), Móricz a ''Pesti Napló'' [[1928]]. [[március 24]]-i számában kedvező kritikát írt róla <ref>Móricz cikkét idézi: ''Visszapillantó tükör,'' 75. old.</ref>.
 
Mivel a Püspökladányi házról (melybe egy volt iskolatársa invitálta) kiderült, hogy valódi tulajdonosa tudta nélkül költöztek oda; a család nem maradhatott ott sokáig. Szabó Lőrinc javaslatára [[Nógrádverőce|Nógrádverőcére]] költöztek, hogy közelebb legyenek Pesthez. Verőcén, Duna-parti házukban a szerény körülmények ellenére is élénk művészeti élet folyt, mind az író, mind lánya visszaemlékezései szerint ''(Visszapillantó tükör; Apám)'' gyakori vendégnek számított Szabó Lőrinc, [[Tersánszky Józsi Jenő]], [[Illés Endre]], iletve a váci képzőművészek, [[Gorka Géza]], [[Medveczky Jenő|Medveczky „Medve” Jenő]], és a Kodolányival életre szóló barátságot kötő [[Göllner Miklós|Göllner „Micu” Miklós]]. [[1928]]-ban „Palotaújfalura”, azaz [[Rákospalota|Rákospalotára]] költöztek (itt egymás után három különböző helyen laktak, utoljára a Bethlen u. 136.-ban), majd – mikor az anyai örökségből és lakáskölcsönből vett ház a lakásuzsora-kamatok miatt elúszott – [[1932]]-ben (Kodolányi Júlia szerint körülbelül az IGE lilafüredilillafüredi íróhetével egyidőben) [[Rákoskeresztúr]]ra (Ferihegy út 20., majd Kossuth Lajos u. 9.) költöztek, ahol hasonlóan „bohém”, anyagiakban szerény, társaságban, de munkában is gazdag élet várt rájuk. A Kossuth Lajos utcában a számontartott novellistával, [[Terescsényi György]]gyel laktak együtt (egészen annak nősüléséig), aki az [[IGE]] társtitkára volt Kodolányival (ld. [[#Az IGE|lentebb]]).
Kodolányi különféle, a legváltozatosabb ideológiákat képviselő napilapoknak és folyóiratoknak is dolgozott, melyek nem mindig fizették ki a tiszteletdíjat, sőt időnként a ''Kékmadár'' sorsára jutva, megszűntek. [[1927]]-től [[1933]]-ig elég rendszeresen dolgozott a ''Nyugat''nak, és három napilapnak: ''Pesti Napló, Magyarország, Szabadság.'' A Nyugatosok körébe [[1929]]-től [[1933]]-ig sorolta magát igazán, mely időszakban „mestere”, [[Móricz Zsigmond]] vette át ([[Babits Mihály|Babits Mihállyal]] közösen) a folyóirat szerkesztését. Kodolányi Püspökladányból és Rákoskeresztúrról is rendszeresen belátogatott Pestre, novellákat vitt Mikesnek (rendszerint a [[Metropol]] éttermében találkoztak), és már ekkor gyakran múlatta az időt a [[Centrál kávéház]]ban, ahol rendszeresen előfordult Szabó Lőrinc, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, vagy épp a különc Szabó Dezső (később a [[kávéház]] a népi mozgalom, különösképp a [[Márciusi Front]] egyik nem hivatalos „bázisa” lett).
36 747

szerkesztés