A települést [[1209]]-ben említik először, amikor [[II. András]] visszaadja azt hívének, korábbi tulajdonosának. [[Szent PéternekPéter]]nek és Pálnak[[Szent Pál]]nak szentelt egyházát [[1334]]-ben említik először. A falu temploma fontos [[Mária-kegyhelyek|Mária-kegyhely]] és búcsújáróhely, a horvátok nemzeti zarándokhelye. Kegyszobrát, mely [[15. század]]i népi alkotás [[1545]]-ben a török elől menekítették a Varasd vármegyei Zlatarból ide, ahol előbb elásták, majd [[1588]]-ban elrejtették az oldalfalban, ahonnan csodás módon [[1684]]-ben előbukkant. Ezután a templom búcsújáróhely lett. A falunak [[1590]]-ben már iskolája is volt, mert tanárát ekkor említik. A búcsújárás [[1721]]-re olyan méreteket öltött, hogy a templomhoz zarándokutat kellett építeni. [[1848]]-ban a település városi rangra emelkedett. [[1879]]-ben elkezdték a kinőtt a régi templom helyett egy nagyobb, kéttornyú templom építését. Az építés közben [[1880]]-ban tűz ütött ki, melyet azonban a kegyszobor sértetlenül vészelt át. Az új templom [[1882]]-re készült el.
[[1886]]-ra a települést elérte a vasút, mely a zarándoklatokat még jobban megkönnyítette. [[1900]]-ban megépült a városháza, [[1906]]-ban földrengés rázta meg a várost. [[1923]]-ban [[XI. Piusz pápa]] a kegytemplomot bazilika rangra emelte. A város a [[trianoni békeszerződés]]ig [[Zágráb vármegye]] [[Stubicai járásához]] tartozott.
