„A firenzei Camerata” változatai közötti eltérés

a
helyesbítés
a (képlinkek javítása, magyarítás)
a (helyesbítés)
 
== A második Camerata ==
[[Kép:Jacopo Peri.jpg|bélyegbélyegkép|jobbra|250px|Jacopo Peri, a Dafné opera egyik jelmezében.]]
Miután Bardi elhagyta Firenzét, a társaság Corsi házában találkozott. Ezt az időszakot, annak ellenére, hogy a tagok ugyanazok voltak mint az első Cameratában csak a helyszín változott, a második Camerataként is szokás emlegetni. Összejöveteleiken általában az ének szerepét vitatták a drámában. A társaság egyik fő célkitűzése [[Ókori Görögország|antik görög]] [[dráma]] eszményeinek és alapelveinek felelevenítése volt. A rendelkezésükre álló forrásokból – inkább korabeli beszámolók, mint eredeti kéziratok – azt a következtetést vonták le, hogy a görög drámákat vagy énekelték, vagy deklamáló stílusban adták elő, megőrizve azok érthetőségét. Nagy befolyással volt munkájukra [[Girolamo Mei]] nevű tudós is aki azt hangsúlyozta, hogy a görög drámákban a szöveget énekelve adták elő és nem beszélve.
 
 
Az opera születésének törvényessé vált évszámát 1600-ra teszik, a ''Rappresentatione di anima et di corpo'' bemutatásának az időpontjára, azonban ha figyelembe vesszük Jacopo Corsi 1594-es, zárt körű ''Dafné'' bemutatóját, a kezdeteket négy évvel korábbira kéne tenni. A ''Dafné'' librettója egészben fennmaradt, a zenéből azonban csak töredékeket ismerhetünk, de ennyi épp elegendő ahhoz, hogy világosan látható legyen: a zene már szakított a polifon stílussal, és „mértékelt melodizálásból” állt, amit mozgalmas és önálló basszuskíséret támasztott alá.
[[Kép:Caccini - le nuove musiche.jpg|bélyegbélyegkép|balra|220px|Gabriello Chiabrera szövegkönyvére írt Caccini mű:''Il rapimento di Cefalo'' borítója (Marescotti kiadása, Firenze, 1600)]]
A Dafnénál még nagyobb visszhangot kapott mű Rinucci ''Euridicé''je volt, melynek a zenéjét ugyancsak Peri szerezte. A darab [[Medici Mária]] és [[IV. Henrik francia király]] esküvőjére készült. A darabot 1600. október 6-án adták elő, a Palazzo Pettiben a pásztormesét, két káprázatos díszlettel. Az opera rendkívüli sikert aratott. Ugyanekkor jelent meg a zenei életben Peri vetélytársa, Giulio Caccini, aki korábban a Peri–féle Euridicében írt már két számot (Euridice és a pásztor áriája és az „Al canto, al ballo” kezdetű kórus) és Rinucci azonos szövegét zenésítette meg. Ezzel egyidőben Caccini is feltűnt, és ugyancsak Medici Mária esküvőjén Gabriello Chiabrera szövegkönyvére írt ''Il rapimento di Cefalo''val. Ez a költő is a Camerata tagja volt, ugyanekkor a [[madrigál]]szerzők nagy kedvence. Az előadást a Palazzo Vechióban rendezték, több mint száz énekes énekelt benne. A darab zenéje mára elveszett, kivéve egy kórust, amit Caccini ''Le Nuove Musiche'' (1601) című gyűjteményében közzétett. De fennmaradt egy leírás az ifjabb Michelangelótól, melyben „angyali hangokról” olvashatunk, és arról, hogy a „zene kellemmel utánozva a puszta beszédet, nem rejti el a harmónia mögé a szavak jelentésének érthetőségét”; továbbá beszél „egy nagy rejtett hangszeregyüttesről” (ezeknél az első előadásoknál a zenészek általában rejtve voltak a közönség elől) és sokk részletet közöl a díszletről meg a jelmezekről.
 
99 820

szerkesztés