„Albert Lortzing” változatai közötti eltérés

 

'''Albert Lotzing''' (teljes nevén ''Albert Gustav Lortzing''), ([[Berlin]], [[1803]]. [[október 23]]. – Berlin, [[1851]]. [[január 21]].) német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a [[német nyelvű opera]] nagy alakja.

==Életpályája==

Apja, Johann Gottlieb Lortzing eredetileg bőrkereskedő volt. Feleségével, Charlotte Sophie-val megalapították a berlini Urania színtársulatot, amellyel sokat vándoroltak (1811-ben [[Breslau]]ban játszottak az ottani színházban. 1813-ban [[Bamberg]], [[Coburg]], [[Straßburg]] és [[Freiburg im Breisgau|Freiburg]] következett. Albert 12 évesen lépett először színpadra: az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. A család 1817-ben [[Josef Derossi]] társulatához csatlakozott és [[Bonn]], [[Aachen]], [[Düsseldorf]], [[Bremen]], valamint [[Köln]] színpadain léptek fel. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. Lortzing 1824. január 30-án vette feleségül [[Rosina Regine Ahles]] színésznőt. Tizenegy gyermekük született. 1826-ban Detmoldban éltek. A detmoldi együttes Münsterben, és Osnabrückben is fellépett. Lortzing Osnabrückben csatlakozott a szabadkőművesekhez. Lortzing Detmoldban komponálta ''Die Himmelfahrt Christi'' című oratóriumát. Főleg vígoperái („Spieloper”) voltak sikeresek. Cár és ács című vígoperáját először 1837. december 11-én mutatták be Lipcsében. Peter Iwanow szerepét maga a szerző énekelte. A művet ma is gyakran előadják. Lortzing A vadorzó című vígoperája (1842) Budapesten először 1894-ben került színre. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött. 1844-ben a Stadttheater Leipzig, 1845 és 1847 között a [[Theater an der Wien]], majd 1850-ben – az újonnan megnyitott - [[Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater]]. karmestereként működött. A túlhajszolt művész 1851-ben halt meg.

 

==Forrás==