|
==Története==
===A magerők felfedezése===
:<math>F_{\mu\nu} = D_\mu G_\nu - D_\nu G_\mu \,</math>
ψψ a kvarkmező és ''D'' a <math>(SU(3)</math> lokális mérték szerint) az ún. „kovariáns derivált”, vagyis a SU(3) mértékcsoport alapján végzett [[mértékszabadság|mértéktranszformációra]] invariáns derivált, antihermitikus alakban a ''g'' ''erős [[csatolási állandó]]t'' is kiírva:
:<math>D_\mu = \partial_\mu + g G_\mu \,</math>
ahol A<sub>μμ</sub> most nem egy kommutatív szám, mint a kvantumelektrodinamikában, hanem egy mátrixszal reprezentálható SU(3) operátor, amiért a térerősségtenzor kifejtésekor nem esnek ki azok a tagok, amik a kommutatív (abeli) esetben:
:<math>F_{\mu\nu} = \partial_\mu G_\nu - \partial_\nu G_\mu + g G_\mu G_\nu - g G_\nu G_\mu \,</math>
===Az elmélet kifejtése===
A fenti [[Lagrange-függvény|Lagrange-függvényből]]ből – a legkisebb hatás elve alapján – kapjuk a kvarkokra érvényes Dirac-típusú mozgásegyenleteket, ill. a gluonokra vonatkozó, a relativisztikus Maxwell-egyenletek <math>SU(3)</math> mértékcsoportra való általánosítását, amelyek – a Maxwell-egyenletekkel ellentétben – nemlineáris csatolt parciális differenciálegyenletek. (A kétféle mező a Dirac-típusú mozgásegyenletekben szereplő kovariáns derivált operátoton keresztül kapcsolódik.) A kvantálás a megszokott módon, a (fermion) kvarkmezők keltő-eltüntető operátoraira előirt (előjelváltó) felcserélési relációk, illetve a gluonmezőkre előírt (előjeltartó) felcserélési relációk előírásával történik. Mivel az aszimptotikusan szabad („szabadhullám-megoldások”) a végtelen nagy energiákhoz tartoznak, ezért a perturbációs sorfejtés nagy energiákon működnek csak jól, ekkor kicsi csak az (effektív) csatolási állandó.
===A kvantum-színdinamika elméleti vizsgálati módszerei ===
| 