„Dušan Makavejev” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kozmetikai javítások
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a képlinkek javítása, magyarítása
1. sor:
'''Dušan Makavejev (Душан Макавејев)''' ([[Belgrád]], [[1932]]. [[október 13]]. – ) szerb rendező, forgatókönyvíró és producer. Az [[1950-es évek]] első felében kezdett rendezni. [[1965 a filmművészetben|1965]]-től forgat játékfilmeket. Miközben ''[[W. R., avagy az organizmus misztériuma]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című alkotása külföldön nagy sikert aratott, [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] hevesen támadták a filmet, melyet végül be is tiltottak. [[Lenin]] emlékének és a [[kommunizmus]] „szent” eszméjének megsértése miatt Makavejevnek el kellett hagynia a hazáját. Nyugaton még ritkábban tudott forgatni. [[1993 a filmművészetben|1993]] óta nem készített játékfilmet. Több alkalommal járt [[Magyarország]]on, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot.
 
[[Kép:Makavejev2.jpg|rightjobbra|thumbbélyegkép|250px| ''Sweet Movie'' ([[Anna Prucnal]] és [[Pierre Clémenti]])]]
 
==Pályafutása==
12. sor:
 
===A klasszikus alkotások===
[[Kép:Makavejev1.jpg|rightjobbra|thumbbélyegkép|250px|''W. R., avagy az organizmus misztériuma'']]
 
Noha a művész filmjei a szocialista Jugoszlávia kultúrpolitikusai körében egyáltalán nem voltak népszerűek, a ''W. R., avagy az organizmus misztériuma'' (1971) volt az első alkotása, amelyet be is tiltottak. A címben szereplő monogram [[Wilhelm Reich]] szexuálpszichológusra utal, aki szerint a szexuális elfojtás rombolja az ember személyiségét, a ki nem élt biológiai ösztönök az [[agresszió]] növekedését okozhatják, ami társadalmi méretekben erőszakos tömegmozgalmakat eredményezhet. „A fasizmus a szexuális nyomorékok őrjöngése, dühöngése” – vallotta Reich.<ref>Ezen nézetei az 1960-as évek végétől főleg az olasz filmesek körében találtak termékeny talajra. Akkoriban több ismert rendező feszegette a fasizmus és a szexuális eltévelyedések kapcsolatát: [[Luchino Visconti]]: ''[[Elátkozottak]]'' ([[1969 a filmművészetben|1969]]), [[Liliana Cavani]]: ''[[Az éjszakai portás]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]), [[Pier Paolo Pasolini]]: ''[[Salo, avagy Szodoma 120 napja]]'' ([[1975 a filmművészetben|1975]]), [[Bernardo Bertolucci]]: ''[[Huszadik század (film)|Huszadik század]]'' ([[1976 a filmművészetben|1976]]), [[Tinto Brass]]: ''[[Salon Kitty]]'' (1976).</ref> Vitatott elmélete inspirálóan hatott az [[1960-as évek]] végén fellángolt nyugati diákmozgalmakra, a kibontakozó szexuális forrradalomra. Makavejev szerint a reichi tanok jelentenék a „vérfrissítés”-t a kommunista eszmék számára is, és ezért harcol a film hősnője, Milena, aki szerint „a kommunizmus szabad szerelem nélkül temető”. Szerelme, az orosz jégrevütáncos lesz a végzete: a férfi korcsolyájával vágja le Milena fejét, ám az még a tepsiben is tovább szónokol. E rövid összefoglalóból is sejthető, miért értékelte az [[1972]]-es magyar ''Új Filmlexikon'' ezt a filmet úgy, hogy benne Makavejev „egyrészt [[pornográfia|pornográfiába]] tévedt, másrészt politikai vakvágányra”. Pedig a rendező a ''W. R.''-rel nemcsak a kommunizmusról, hanem a [[kapitalizmus]]ról is lesújtó véleményt fogalmaz meg: szerinte minden társadalmi rendszer rossz, mert kizárólag a maga elveit tartja egyedül üdvözítőnek. A szexuális forradalom azonban Nyugaton sem a szexuális felszabadulást, hanem a nemi szerepek összezavarodását hozta el. Az emberek Makavejev szerint mindkét meghatározó társadalmi rendszerben valójában magányosak, csak az egyikben elnyomás alatt, a másikban anélkül. Jugoszláviában a film körüli viták politikai síkra terelődtek, a rendezőt Lenin és a kommunizmus megsértésével vádolták, és emigrációba kényszerítették.<ref>Makavejev később azt nyilatkozta, hogy a filmje körül kirobbant vita valójában szovjet provokáció volt, amelynek célpontja igazából nem ő volt, hanem [[Joszip Broz Tito|Tito]], aki ellenezte a szovjetek bevonulását [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]], és egyfajta „harmadik világ”-ot valósított meg a kapitalizmus és a szocializmus között. A támadásra az ürügyet egy filmfotó szolgáltatta, mely egy újonnan indult szexlapban jelent meg, és egy meztelen színésznőt ábrázolt, a háttérben egy Lenin-képpel. Makavejev hiába hivatkozott arra, hogy a kép az engedélye nélkül jelent meg, és kiragadták a film kontextusából, a szovjet követség provokációnak minősítette az esetet. Később kiderült, hogy a szexlapot ugyanaz a cég adta ki, mint amelyik a hivatalos szovjet folyóirat szerb fordítását is. A szovjeteknek az sem tetszett, hogy Nyugaton a filmet állítólag arra használták fel, hogy a kommunista eszmék szörnyűségeit szemléltessék vele. Állítólag maga [[Leonyid Brezsnyev]] lépett fel a ''W. R.'' ellen. Mindenkit leváltottak, akik engedélyezték a film elkészítését, és a „kemény mag” képviselői kerültek az addig liberálisnak mondható jugoszláv vezetés számos kulcspozíciójába. Makavejev 1973-ban hagyta el hazáját.</ref>
18. sor:
Hazájából való távozása után Makavejev [[Párizs]]ban telepedett le, itt készítette a [[filmtörténet]] egyik legprovokatívabb alkotását, a ''[[Sweet Movie]]''-t, melyet az [[1974-es cannes-i filmfesztivál]]on mutattak be. Ezzel a munkájával sikerült a kommunista Kelet után a kapitalista Nyugat haragját is kivívnia: a filmet több nyugati országban betiltották. A ''W. R.''-hez hasonlóan több rétegből építkező alkotás végkicsengése ugyanis az, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus egyaránt embertelen társadalmi formák, mert a maguk céljaira zsákmányolják ki az emberi testet.<ref>Az emberi testek kizsákmányolása Pier Paolo Pasolini egyik kedvenc témája volt, nem véletlen, hogy [[Olaszország]]ban ő volt a ''Sweet Movie'' első számú népszerűsítője. Pasolini az 1974-es cannes-i filmfesztiválon ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]'' című filmjével szerepelt, és a rendezvényen figyelt fel Makavejev alkotására.</ref> A kapitalizmus kritikáját a [[Carole Laure]] által játszott Miss 1984 (utalás [[George Orwell]] művére) története képviseli, míg a kommunizmus Anna Planeta ([[Anna Prucnal]]) személyén keresztül kapja meg a magáét. A párhuzamos (és természetesen szimbolikus) cselekményszálakat a katyni mészárlás áldozatainak kihantolásáról készült eredeti dokumentumbetétek szakítják meg.<ref>Érdemes megjegyezni, hogy a ''Sweet Movie'' készítése idején még az volt a hivatalos szovjet álláspont, hogy a mészárlást a nácik követték el. [[Mihail Gorbacsov]] orosz főtitkár csak [[1990]]-ben ismerte el, hogy a németek annak idején nem hazudtak, a mészárlás valójában tényleg az [[NKVD]] műve volt, ahogyan a náci propagandagépezet állította.</ref> A ''Sweet Movie''-ról a bemutató óta eltelt évtizedek alatt egymásnak olykor ellentmondó elemzések tucatjai születtek, volt olyan is, amelyik szerint valójában [[Karl Marx|Marx]] ''Tőke'' című megfilmesíthetetlen művének érzéki filmváltozatáról van szó!
 
[[Kép:Makavejev3.jpg|leftbalra|thumbbélyegkép|250px|''Montenegro'' (balról: [[Per Oscarsson]], [[Susan Anspach]] és [[Erland Josephson]])]]
 
[[Svédország]]ban valósult meg a művész egyik legsikeresebb alkotása, a ''[[Montenegro (film)|Montenegro]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]). Hősnője, Marilyn Jordan megelégeli a jóléti társadalom konszolidált unalmát, és a jugoszláv vendégmunkások furcsa, szabad(os) világában véli megtalálni új helyét. Rá kell döbbennie azonban arra, hogy ez a miliő is csupán illúzió, a vendégmunkások valójában abba a környezetbe vágynak, amiből ő kitörni próbál. A film utolsó jelenetében a tökéletes feleség, anya és háziasszony sztereotip szerepkörében tálalja fel családjának a vacsorát, melybe mérget kevert. Makavejev bőséggel adagolja a (fekete) humort, ám a szatíra ettől csak élesebbé válik. Emlékezetesek a zenei betétek: a nyitójelenet hangulatának megteremtéséhez a rekedtes hangú [[Marianne Faithfull]] ''The Ballad of Lucy Jordan'' című felvétele járul hozzá, a bohókás nagypapa fergeteges feleségkeresési akcióját – mely az unokák közreműködésével zajlik – pedig a svédek büszkesége, az [[ABBA]] ''I Do, I Do, I Do, I Do, I Do'' című slágere kíséri.